Ebben a pillanatban kattan a zár, és bejön az ajtón egy női hang.

Amikor elutaztam, félbe hagytam egy szép testű, rossz kapcsolatot, ami sok jóval kecsegtetett: nyugalom, felnőtt lét, sima bőr, higgadt gondolatok. De olyan távoli, én sejtem, ő biztos tudja, nem lesz ebből elegáns forma.

De így is megjegyeztem, legalább azt az alfa állapotot a repülőtéren, az egymásnak döntött hallgatag fejeket, hogy olyanok vagyunk, mint egy régi házaspár, szeptember végén, mozdulatlanok. Ez már így forma, ez már megáll az időben, ez megmarad. És úgy viselkedik, mint aki meg akar őrizni októberre. Rossz kapcsolat - varázslat; van, aki haza vár.

Ahogy távolodik az a pillanat, amikor véletlenül megértettük egymást, elfeledkezik rólam, a repülőtérről és egy sértődött vállrándítással én is, mindkettőről.

Most visszajöttem. Egy kis ideig még gyötörjük egymást, a repülőtér tiszteletére.

Ma november 16-a hajnali fél 3 van, hangosan zúg a gép, már egyedül vagyok, semmilyen tudatom nem hasadt ketté, mert egy van és az üres, de most elmondom, hogy akkor - október 24-én - nem mertem ideírni,

hogy ez mennyire jó élmény volt, tiszta boldogság.

Stockholmban ezen az éjszakán egy androgün pincér szolgált ki minket, vörösbort ittunk, ami érzékennyé tett a csillogásra és az üvegfalon néztem át. Csendes volt, mint egy havas éjszaka és a megismerkedés Max-szal magától ment.

A kikötő, ahol felszállunk a tízemeletes Vikingline-ra, olyan, mint egy reptér. A hajó egy szálloda, bársony lifttel négyágyas szobákkal, szauna, jacuzzi, diszkó, Sascha Hehn.

Shura megszervezi Bas születésnapját. Bas születését jótékony homály fedi. Csak nemrég tudtuk meg, hogy  nem szeptember 27-én, hanem júliusban született, de így is mindenki felszabadultan iszik hajnalig. (Én beveszek egy gyógyszert és elmegyek aludni.)

A skandináv fiatalok  egyébként többnyire inni járnak a hajóra, reggel megérkeznek Stockholmba és már fordulnak is vissza. Még az úttal együtt is olcsóbb, mint bemenni egy éjjelnappaliba, ahol egyébként is csak személyi igazolvány, anyakönyvi kivonat és örökségük 40%-a fejében kaphatnak alkoholt. Milyen jó, hogy Magyarországon nem kell trükközni a pusztuláshoz.

Az első vonat, amin rosszul vagyok. Iszonyú sebességgel száguld és kileng jobbra-balra, ezek után hajón ebédelünk.  A forgó gyomor mostantól az utazás állandó kelléke lesz. Sejtettem, hogy egy egész hónap, távol a hazámtól, sok érzést tartogat a számomra.

Emilia jön velünk. Párokat interjúvolunk. A legunalmasabb dolog is érdekes. Forgatás egy karaoke bárban. A bár egy hajón található, sok szomorú ember, forgó gyomor, meglógok.

Marius telefonja éjszaka bekapcsolva marad és hat és fél percenként rezeg.

Vár még ránk egy egyéjszakás hajóút Stockholmba.

Megkérdeztem édesanyámat, hogy engedi-e, hogy megcsaljam a barátomat egy huszonegy éves belga herceggel. Ideje elköltöznöm.

Hajnali hajóút, az első közös utazásunk -  a Tallin train egy boat-tal kezdődik. Ráfordulunk a szárazföldre, a helyiek pedig pezsgővel köszöntenek minket. Reggel nyolc van, még nem múlt el a tengeribetegségem, bárcsak lerakhatnám a kurva csomagom. Emilia lesz a mentorunk, mi vagyunk a Multilingual Love csoport. A Multilingual Love-ot mindig a legkövérebb önkéntesek választják maguknak. Emiliának van férje, de nem mesélte el, hol találta.

Pár óra múlva találkozunk Heta Kuchkával, a gyönyörű fotós nővel, aki meztelen kiskatonákat fényképez a suomenlinnai szaunában. Megengedik, hogy werkfilmnek álcázva a felvételt, mi is forgassunk. Ez a szauna itt nem luxus, a finn kiskatonák szükségére lett kitalálva, óriás, téglaszín kőlépcsők alkotják, olyan puritán, mint egy tábori zuhanyzó, és a gőzbe be lehet terelni  akár egy egész sereget (rettenetes képzettársítások). Errefelé ez olyan aszexuális sport,  a kiskatonák egója egyébként is annyira le van gyalulva - és én is félálomban darvadozom a tengeribetegség elleni gyógyszerektől -, hogy mikrofonommal végül fenntartások nélkül helyezkedem el a hangmérnökök fallikus pozíciójában.

Este pizzériában vacsorázunk és - kultúrák csodálatos találkozása - Berlusconi nevű rénszarvas pizzát szolgálnak fel nekünk. Heta asszisztense, egy amerikai tekintetű férfi vendégül lát minket és a kezembe adja Egri Lajos alapművét a forgatókönyvírásról.

Ez magyar!

Az amerikai tekintetű férfi elkísér a hostelbe, nagyok a szemei, kötődik Helsinkihez és szívesen folytatná az élete történetét.

Russian touch. Ismerkedünk egymással. Gondoskodnak az etetésünkről. Minden meleg és megoldott. A rendező szertelensége már itt szembetűnő: nem tudja, hogy házassági giccset forgasson a Marriage Centerben vagy drogos giccset Kopliban, a helyi Havannán.

Utolsó nap üvegfalú szaunába megyünk, ahonnan rálátni az egész városra. A fiúk balhéznak a szálloda pénzbehajtóival, a lányok tudják, hogy ez csak azért van, mert a fiúk férfiak akarnak lenni. De miért? Pedig már épp kezdtem megszeretni őket.

Andrey Paunov már látatlanban ellenszenves volt. Ha csak hallottam róla, hogy az előkészítési fázisban valakivel megbeszélést tervezett, a hideg futkosott a hátamon: milyen tudálékos, párbeszédnek álcázott monológ lehetett, és már láttam hozzá a beszélgetőpartner szolgai fejhajtását: igen, Andrey, igazad van. Heteken keresztül bosszantott  szelleme szigorú és kicsinyes jelenlétével, de ami ennél is jobban zavart: ez a szűkös személyiséget övező, feltétel nélküli tisztelet. "Persze, csak előbb beszéljétek meg Andrey-jel." Ő majd megmutatja, fényesen suhogó kardjával ő majd eligazít az esztétika sötét erdejében.

Már előre tartottam tőle, mi lesz, ha egy négyhetes vonatútra kéz a kézben indulunk, vajon nem vezet-e óhatatlan konfliktushoz ez az elemi irtózásom Andrey szerénytelenségétől és büszke humortalanságától? Ő meg utálni fogja  a lustaságomat és engem is, mint mindenkit, kitartóan ostobábbnak gondol majd magánál. A hiúság találkozik majd a hiúsággal.

Olyan sikerrel kerülgettem őt ebben az időben, hogy mire elérkezett az indulás pillanata, meg is feledkeztem Andrey létezéséről és  magamat feledve szálltam fel az Air Baltic fedélzetére, hogy másnap aztán a tallini Von Krahl pultjánál a gyászba merevedett train-coordinator-tól  értesüljek róla: Andrey nem jön, mert az apja kómában fekszik. De lélekben velünk van és megkapja  a gázsiját is.

Így esett, hogy végül sosem láttam Andrey Paunovot, sosem adott tanácsot nekem, elkerültük az elkerülhetetlen konfliktust. Személyiségünk nem ütközött egymással, de naplómban rosszindulatú megjegyzésekkel illettem, olyanokkal, amilyeneket senki sem érdemel, aki az apja végnapjaival van elfoglalva. Ezért elnézést kérek.

Most az álmaim szelídültek meg és a valóság lett olyan, mint egy éjszakai vonat: ma azt álmodtam, hogy egy másfél literes dobozból Fa márkájú dinnyelevet iszom, még alig emeltem le a bolt polcáról. Ennek sokkal nagyobb a valószínűsége, mint annak, hogy

a ma éjszakai vonattal, egyedül elindulok Bukarestbe. Holnap délelőtt megérkezem, a pályaudvaron visszacsatlakozom a csoporthoz. Lesz háromnegyed órám az Isztambulba tartó vonat indulásáig, ezalatt rám zúdul a népharag. Azután eltöltök másfél napot  a második balkáni vonaton is, 17 olyan emberrel, akik semmi jót nem gondolnak rólam. Menstruálni is fogok.

FOR ME, REALITY IS THE HUNGARIAN LANGUAGE.

A rokonaim valami egészen más életformába szerettek bele.

Itt nem hagyhatod a gyereket egyszerűen a nagymamára, itt olyan nincs, hogy csak úgy lepasszolsz valamit. És az is jó, hogy nem bámulják úgy egymást az emberek az utcán. Sok az egyedülálló ember. Függetlenek, erősek. És nem okolják a miniszterelnököt. Itt az a szlogen, hogy egyedül vagyok erős. Az öngyilkossági statisztika csúsztatás, több déli országban vallási okokból nem merik bevallani az öngyilkosságokat. Boldog vagyok, hogy eljöhettem Magyarországról, és különben is utáltam az apámat. Egészségesen étkezünk és lecsiszoljuk a székeket. Kérlek, válassz egy paradicsomot magadnak. Ja, csak egy paradicsom van az asztalon. Azt válaszd ki magadnak. Most edd meg nyugodtan a paradicsomot, jóétvágyat, remélem, jó a paradicsom. Jól számoltam ki, pont végezni fogsz, óra 16-ra, jó is lesz, ideje indulni.

- És benne mit szeretsz?

- A testét. Szép, vékony.

- És még?

- Azt hiszem, a nyitottságát. Annak ellenére, hogy ilyen keskeny, minden belefér.

- És mit nem szeretsz?

- Azt hiszem, ugyanez a bajom is. Hogy nem tartalmaz eredendően dolgokat, csak mindenre nyitva áll. A tartalom a jövőben létezik a számára. Minden iránt érdeklődik, de alig van sajátja, a világ csak színes ismeretek tárháza. Mindent befogad, de világrészeket nem tartalmaz. Egy szép körvonalú halmaz.

(Ezt  a bejegyzést egyébként Petrának ajánlom.)

- Megmondom őszintén: nem ragaszkodom ehhez a történethez. Mert buzik vannak benne, igen. Bevallom, homofób vagyok. És ezt nem szégyellem, nyíltan vállalom. Bár, filmes lévén, vannak...vannak olyan ö...olyan... meleg (úristen, kimondtam!) ... barátaim is. Meg a másik is, van egy zsebkendőtök?, hogy hívják ugyanezt nőben...

- Leszbikus.

- Na. Olyan is. Csak értsétek meg, ami sok, az sok. Viszont: a többiek felhívták rá a figyelmemet, hogy túl sok a férfi a történetekben. Szóval írhatnál valami jó csajosat, ha van kedved.

- Jó. És valami meglévő férfi-történetet alakítsak át "csajossá", vagy írjak teljesen újat?

- Nem tudom, ahogy gondolod. Legjobb lenne talán, ha semmit se csinálnál. Én csak meg akartalak vigasztalni, hogy ne érezd, hogy neked itt nincs feladatod. De azért inkább foglald el magad mással, ott van pl. az internet, elég sok érdekes dolog van fönt.

állások engedelmes munkavállalóknak

[engedélymentes]