Hajnali hajóút, az első közös utazásunk -  a Tallin train egy boat-tal kezdődik. Ráfordulunk a szárazföldre, a helyiek pedig pezsgővel köszöntenek minket. Reggel nyolc van, még nem múlt el a tengeribetegségem, bárcsak lerakhatnám a kurva csomagom. Emilia lesz a mentorunk, mi vagyunk a Multilingual Love csoport. A Multilingual Love-ot mindig a legkövérebb önkéntesek választják maguknak. Emiliának van férje, de nem mesélte el, hol találta.

Pár óra múlva találkozunk Heta Kuchkával, a gyönyörű fotós nővel, aki meztelen kiskatonákat fényképez a suomenlinnai szaunában. Megengedik, hogy werkfilmnek álcázva a felvételt, mi is forgassunk. Ez a szauna itt nem luxus, a finn kiskatonák szükségére lett kitalálva, óriás, téglaszín kőlépcsők alkotják, olyan puritán, mint egy tábori zuhanyzó, és a gőzbe be lehet terelni  akár egy egész sereget (rettenetes képzettársítások). Errefelé ez olyan aszexuális sport,  a kiskatonák egója egyébként is annyira le van gyalulva - és én is félálomban darvadozom a tengeribetegség elleni gyógyszerektől -, hogy mikrofonommal végül fenntartások nélkül helyezkedem el a hangmérnökök fallikus pozíciójában.

Este pizzériában vacsorázunk és - kultúrák csodálatos találkozása - Berlusconi nevű rénszarvas pizzát szolgálnak fel nekünk. Heta asszisztense, egy amerikai tekintetű férfi vendégül lát minket és a kezembe adja Egri Lajos alapművét a forgatókönyvírásról.

Ez magyar!

Az amerikai tekintetű férfi elkísér a hostelbe, nagyok a szemei, kötődik Helsinkihez és szívesen folytatná az élete történetét.