ételintolerancia [élettendencia]

Néha rácsodálkozom a környezetre. A dolgok mások. Mintha külföldön lennék. Külföldön vagyok. Itt élek. És az életemet örök csodálkozásra váltottam. Már otthon is csodálkoztam. De most itt csodálkozom tovább a sírig.

"Zöld erdőben jártam, kék ibolyát láttam,

El akart hervadni, szabad-e locsolni?" 

(Ötvenesek a Tinderen)

Vissza a húszasokhoz.

"Looking for my sugar mummy!"

Oké, nem.

A tizenkét lépéses programhoz adott leírásból gondosan kiszerkesztem A-nak az Isten-előfordulásokat, nehogy megijedjen, azt higgye, hogy ez egy szekta, és visszaforduljon. De szekta nélkül is megijednénk Istentől, állandóan úgy kell tenni, mitntha nemcsak nem lenne, de nem is lehetne, ami a bizonyos tesi működéseket övező makacs tabusításhoz hasonló. Istenről, vagy a Felsőbb Erőről (ezt jobban elfogadja a kortárs, racionalizáló szemérmesség) tudunk, de csak jólfésülten és istentelenül merünk egymás szeme elé kerülni. Isten cselekedhet, és dobálhat minket az élet tengerén, azt is óvatosan természeti katasztrófának és evolúciónak fogjuk hívni, a legmerészebbek a ló évének. Az ember szerint nincsen Isten, és a Felsőbb Erő is csak egy pszichológus.

Csecsemők, akik félrenyelnek a közkönyvtárakban. Mindenkit másképp nyugtalanít a jelenet.

Az egyetlen biztonságot adó tudat, hogy ez hálózat, ki lehet nyúlni mindig más irányba, eloszlatni a kapacitásigényt, senkitől sem túl sokat kérni, mégis mindig ellátva lenni, viszonylag szerénynek, igazságosnak tűnni, egy időben csak egy szögből, derengve látszani és sikerrel túlélni.

Ez az új divat, fiúk tök trén felöltözve, és akkor egyszer csak ledobják a ruhát, és ott van alatta egy tökéletes test meg egy megfizethetetlen alsónadrág. Low-key.

- Min gondolkozol?

- Hogy hova nézzek.

- És mire jutottál?

- Hogy fel.

Voltak évszakok, amikor bátrabb voltam hidegzuhany tekintetében.

Amikor Jefta van Dinthert megyek nézni, mindig kifújhatom magam, végre valahol nem kell magyarázkodni, tökéletesen egy nyelvet beszélünk. Még ha ez a jelnyelv is. Sőt, ők le is mozogják helyettem, be is világítják, nekünk csak ünnepelni kell a végén, de azt is a jóízlés határain belül.

Hosszú böjt után megmostam a hajam, és azonnal integrálódtam a társadalomba. Összekacsintunk más, mosott hajú emberekkel a metrón, tudom, hogy ugyanonnan jöttünk, a hajtöveinktől fogva ugyanazt érezzük, ugyanolyan a belső világunk.

Ha valaki újat akar, itt vagyok. De óvatosan, nagyon hamar régivé válok!

Nyugtalanító, hogy az emberek, ha tehetik, készségesen ráülnek egy számukra marketing célból odakészített trónra,

és fényképezkednek.

Nem nagyon engedi az életem, hogy unalmas rutinokat alakítsak ki, sokrétű akadályokat gördít elém minden percben. Így nem sorvadnak el a neurális kapcsolatok az agyamban, mindig friss, tettre kész és örökké ideges maradok.

Éretlenek vagyunk, beérkezetlenek. De legalább nem vesztettük el az aktualitásunkat.