Nagyapám, aki '97-ben halt meg, figyelemmel kísérte az orvostechnológia fejlődését, és az egyre sikeresebb kísérleteket, hogy az emberek életét mindenféle trükökkel, és korábban gyógyíthatatlan betegségek gyógyításával meghosszabbítsák. (A prevenciónak akkor még nem volt divatja.) Nyomorultnak találta, hogy minden törekvés ellenére az életnek a vége hosszabbodik meg, és nem egy sokkal élvezhetőbb szakasza, és megállapította, hogy a maga részéről semmi kedve ebben a lejtmenetben több időt eltölteni. Azóta viszont eltelt közel harminc év, felvirágzott a prevenció, és népszerűtlenné váltak az igazi gyerekek, így most már az élet elejét is meg lehet hosszabbítani, pontosabban az élet elejére emlékeztető életeket is lehet hosszan élni. Én azért visszasírom a púpos nagyapámat, abban a romlásban volt valami megnyugtató linearitás, ellenben most rengeteg, gyakran 24 órában látogatható élethosszabbító gépparkot rendeztek be, ahol óriásbébik lebzselnek speciális öltözetben, literes palackokból szopogatják a gondosan kimért napi folyadék- és elektrolitadagot, és táblázatokat kell vezetniük saját maguk táplálásához. A gyerekvállalási kedv csökkenésével egybeesik az óriásbébik elszaporodása, akik az igazi bébik helyére léptek, és szégyentelenül sok figyelmet és gondoskodást adnak meg maguknak a társadalom elismerése közepette.

A Gottlobb hátsó termében még csak rossz randevúk voltak. Minden, ami jó volt, az az első teremben történt. Pár hete volt egy érdekes találkozásom a hátsó teremben is. Ember legyen a talpán, aki rendszert fedez fel az élet működésében, ez csak a biológusoknak és Istennek való.

Ugyanaz a majom vagyok, csak a bundám kopott meg.

Minden hónapban másban csalódunk, és ezt azoknak mondjuk el, akikben legalább négy hónapja nem csalódtunk már. A csalódásvetésforgó életünk középpontjában forog, rotálja a köreinket, és rotálódunk mi is mások csalódásai által, Isten akarata és a társadalom ritmusa szerint. Ne lepődjünk meg, része vagyunk a ciklusnak. Miféle kisebbségi érzés mondatja bárkivel, hogy csak ő csalódik, és benne nem csalódnak? Van mindannyiunkban annyi potenciál, hogy okozzunk is csalódást, ne csak elszenvedjünk. A csalódásállandó adott, nincsenek agresszorok, nincsenek áldozatok. Biztos erre is ráhúzhtó a biológiai redukció.

Kétnaponta eszébe jutok valamilyen táplálékkiegészítőről. Sírig tart ez a szerelem.

Mindig irigyeltem azokat, akik a könnycsatornáikat az ünnepekhez tudják igazítani.

ételintolerancia [élettendencia]

Néha rácsodálkozom a környezetre. A dolgok mások. Mintha külföldön lennék. Külföldön vagyok. Itt élek. És az életemet örök csodálkozásra váltottam. Már otthon is csodálkoztam. De most itt csodálkozom tovább a sírig.

"Zöld erdőben jártam, kék ibolyát láttam,

El akart hervadni, szabad-e locsolni?" 

(Ötvenesek a Tinderen)

Vissza a húszasokhoz.

"Looking for my sugar mummy!"

Oké, nem.

A tizenkét lépéses programhoz adott leírásból gondosan kiszerkesztem A-nak az Isten-előfordulásokat, nehogy megijedjen, azt higgye, hogy ez egy szekta, és visszaforduljon. De szekta nélkül is megijednénk Istentől, állandóan úgy kell tenni, mitntha nemcsak nem lenne, de nem is lehetne, ami a bizonyos tesi működéseket övező makacs tabusításhoz hasonló. Istenről, vagy a Felsőbb Erőről (ezt jobban elfogadja a kortárs, racionalizáló szemérmesség) tudunk, de csak jólfésülten és istentelenül merünk egymás szeme elé kerülni. Isten cselekedhet, és dobálhat minket az élet tengerén, azt is óvatosan természeti katasztrófának és evolúciónak fogjuk hívni, a legmerészebbek a ló évének. Az ember szerint nincsen Isten, és a Felsőbb Erő is csak egy pszichológus.

Csecsemők, akik félrenyelnek a közkönyvtárakban. Mindenkit másképp nyugtalanít a jelenet.

Az egyetlen biztonságot adó tudat, hogy ez hálózat, ki lehet nyúlni mindig más irányba, eloszlatni a kapacitásigényt, senkitől sem túl sokat kérni, mégis mindig ellátva lenni, viszonylag szerénynek, igazságosnak tűnni, egy időben csak egy szögből, derengve látszani és sikerrel túlélni.

Ez az új divat, fiúk tök trén felöltözve, és akkor egyszer csak ledobják a ruhát, és ott van alatta egy tökéletes test meg egy megfizethetetlen alsónadrág. Low-key.

- Min gondolkozol?

- Hogy hova nézzek.

- És mire jutottál?

- Hogy fel.

Voltak évszakok, amikor bátrabb voltam hidegzuhany tekintetében.