Voltak évszakok, amikor bátrabb voltam hidegzuhany tekintetében.

Amikor Jefta van Dinthert megyek nézni, mindig kifújhatom magam, végre valahol nem kell magyarázkodni, tökéletesen egy nyelvet beszélünk. Még ha ez a jelnyelv is. Sőt, ők le is mozogják helyettem, be is világítják, nekünk csak ünnepelni kell a végén, de azt is a jóízlés határain belül.

Hosszú böjt után megmostam a hajam, és azonnal integrálódtam a társadalomba. Összekacsintunk más, mosott hajú emberekkel a metrón, tudom, hogy ugyanonnan jöttünk, a hajtöveinktől fogva ugyanazt érezzük, ugyanolyan a belső világunk.