Az a szöveg, hogy "You can't control me, You can't control me", de You can control me.

Már minden nővel összehasonlítottak, akinek két szeme van. Összeállítok lassan egy listát, kire nem hasonlítok.

Sok szenzitív információt bíztak rám az utóbbi hetekben (nem politikait, nem érdemes zsarolni), ha rám jön a Tourette-szindróma a halálos ágyamon, nem állok jót magamért.

Közben pedig azon is gondolkozom, hogy a '97-es titoktartási kötelezettségem elévült-e már. Sajnos nem felejtek, és nagy teher annak a mély kútnak lenni.

Gyanús, hogy tényleg rettenetes volt az előadás, de mivel körülöttem mindenki a hatása alá került, én is gyanús vagyok. Vajon ilyen jól hárítok? És a darab a húsomba vág? Vagy mindenki hülye és traumára éhes? Le fog csapni rám utólag az élmény? Vagy a többeikre csap majd le a jóízlés?

Ma új szemszöget választottam egy egy évvel ezelőtti emlékkép lejátszásához.

"Oh no, I guess that's irony haha" - német kommentár a normalitásra.