Ma november 16-a hajnali fél 3 van, hangosan zúg a gép, már egyedül vagyok, semmilyen tudatom nem hasadt ketté, mert egy van és az üres, de most elmondom, hogy akkor - október 24-én - nem mertem ideírni,

hogy ez mennyire jó élmény volt, tiszta boldogság.

Stockholmban ezen az éjszakán egy androgün pincér szolgált ki minket, vörösbort ittunk, ami érzékennyé tett a csillogásra és az üvegfalon néztem át. Csendes volt, mint egy havas éjszaka és a megismerkedés Max-szal magától ment.