Milyen fárasztó lehet otthagyni egy sóhajtozó nőt. És hányszor megtörténik!

Hazafelé arról beszélgettünk, hogy a királynő mennyire progresszív. Keveset aludtam, vérvétellel és H. Évával álmodtam. Utóbbi felülmúlta önmagát.

D.-hez képest D. olyan hallgatag. Ez a gátlástalan közlékenység, minden érzet kihangosítása zavarbaejtő volt D-nél. D.-nél viszont nemhogy azt nem lehet tudni, hogy érzi magát, de azt sem, hogy itt van-e.

Jobbára mindenki őrült és magában beszél, aki nem, annak más betegsége van.

Amikor elmegy valaki, mindig emlékeztetnem kell magam, milyen gazdag életem is van. Olyan, hogy ennél nagyobb gazdagságot már nem is lehetne elviselni, az már csak kirakodóvásár. Gazdag vagyok. Sok mindenem van. Nem veszítek, visszazökkenek. Nem fog hiányozni. Nem lehetett volna. Sose kellett.