ipar

2005\08\05

Sajatos modon vagyunk korbeveve szeretettel tenyleg: hiszterikus rantottat talalnak fel, a szemukbol a villamok kivagnak a hazbol. Dermedt kekkel szorgalmazni annyi, mint parancsolni; szikrazo szivesseget tenni, mint ideges kezzel segiteni, inkabb ne. Oly jok vagytok hozzank, annyira akartok jot, hogy hazatok elott heverunk es ritmus nelkul zsiros rantottat nyelunk.

2005\08\05

Leviszi a fejemet a forro, legyozve hideg szel, hat mindegy-e nekem, hogy mamutot nezek-e vagy Vermeert, hat barbarok vagytok-e, hogy kitesztek a ter kozepen, a how are you i'm fine agyonnyom es nem jelez a detektor, pedig annyi femet viszek be, amennyit nem szegyellek, alazattal leterdelek, fejemet husolni a padlora hajtom, a feher ter kozepere az ujjlenyomatom haromszor odanyomtatom. Femeket helyezek el idegenben, elmerulok a hideg teremszegletekben. Megvartok vagy elore rohantok? Egyaltalan itt vagytok? Kinn targytalan forrosagban, negykezlab, meredt szemekkel, honnan venni levegot szedulesben, nem reszecskek, ezek reszek, a termeszetbe kapaszkodjak, mihez erjek.

2005\08\05

Csodalatra melto a rugalmassag, ahogy tobbret hajtogathato harmonikaszekrenyt csinaltam magambol, egyetlen naptores alatt. Nem tudok napirendre terni sajat ketajtos szekrenyem folott. Meddig hajtogatom magam, hany ajtom lehet buntetlenul? Hogy mehetek el mellettuk: szajtatva vagy osztatlanul? A multkor megmutattam: nyithato, most megmutattam: csukhato, de minden sarkon kaphato. Egyik szarnya mosolyog, masik felre fordul. Tarol, tarol, kiontja a taroltakat, kulonbozo falakasok fenyparkettjere, s szegyeneben allan csuszik, vissza a helyere nem kerulhet semmi se. Mert ha harom rossz tortenik nyaron, elore van az oszbe, onnan belefordul az erett gyumolcs az eggyel nagyobb talba.

2005\07\29

today let's fall in love with the woman in the mirror
ezt hallja, a huszkormu, onmagaba csavarodott fogyasztok parancsat, amit mondok, nem hallja
a gazella
nem birja a szaunat
kikeszult
hazamegy

Milyen szepet lattam es farasztot, amikor felultem az agyban, kozeledett egy ivelt hatu vad, a tagjait nyujtogatva, azzal a vece zubogasa vizeses, a szeszelyek szornyu jateka finom mozdulat maradt csak.

2005\07\27

Gazellateste szeszelyeit az ifj. A. praktikumnak alcazza, s kiterjeszti, bizarr targyakka transzformalja, a lakasban szetszorja. Nem el lathatatlanul, mukodeseinek jogossaga az enyeim is felulmulja. Szent a teste, minden este szeanszat uli, torekeny, ha torodik a karcolasokkal, a szelfuvasokkal. Mielott remtortenetem befejezhetem, felhozza az arckremet, csinos kis indolens, vastag a bore, belealszik a testen kivul eso tortenete kozepebe. Nem tudom: ha meghalnank, vajon eltemetne, vagy elobb meg gyorsan zsebtukrot keresne. (Jo azert o hozzank - a tukorrel temetest szervezne.)

Kacag a szemem, ha latom, hogy lejtek fel-ala most is egy belsoben. (Es sirni fog a hideg falak utani felelemburokban, jaj, a heatwarning nem ismer se istent, se embert.)

2005\07\27

Minden szobaban telefonok, es zsebkendok elszorva. Szonyeg- es butortomeg, banatos kutya. Ha van levego, valami mindig a fulembe zugja. Valakinek mindig a fulebe lehelem: levegot, vizet, hatalmas jeghegyet. Nem tudom megsugni, mim lazad olyan kiszamithatoan, nyugodtan es kegyetlenul. Szeretnek olyan mozdulatot tenni, aminek itt ertelme van, tovestul levagni a labam, ilyen rondat reg nem lattam! - es akkor senkinek sem lenne egy rossz szava sem, hiszen mindenki altal elfogadott teny, hogy lab nelkul elni nem lehet. Ha a szenzibilis evek vegre veget ernek, elkezdodik a testbarat, jol elheto elet. (Azt almodtam, hogy a kijelentesek nemcsak erthetoek lesznek, erteni is fogjak oket.) Nem lesznek kijelentesek, es mar tiz elott ott allok talpig feloltozve. Buksifejem nem jatekszer, munkagepezet, csontot adok a kutyanak, es jol keresek.

2005\07\26

Nahat! Harom rajzoltfeju faparaszt fekudt az agyban, becsuletes, egyszeru legenyek! Egyugyuen, szepen neztek. A masikban harom hus-ver no, kozepen en voltam, es E. jelenetet akart felvenni, kicsit sikamlosat. Nem ra vallott, hogy is hagyhattam, hogy o osszon szerepet. A fafeju parasztok talan ezt a furcsasagot ellensulyozando bamultak a fenykepezogepem lencsejebe. Lattam azert, ahogy ott kozepen, szegyenlosen mosolyogva lehajtom a parnara a fejem, most engem orokitenek meg, de a faparasztokat en fenykepezem.

2005\07\26

Negy nap szedules utan csak leszalltam, es mentem az M street-en, ukrankurva, aranycipoben. Miniszoknyaban, szunyogcsipte labbal, az izlestelenseg kelet-europai kiralynoje voltam. Ismeros nem jott szembe, es oly igen jo, hogy valamiben ilyen igen jo vagyok, milyen jo!, igen jo, olyan jo, hogy kiralyno, de miben.

2005\07\25

rr.) volt egy cukraszdaban, meg meg valaki, abbol az idobol, amikor az ambivalencia-verseny targya csak az volt, hogy o vagy valaki mas (termeszetesen nem mas, o, kettesben, de kettosen, de tobbszor). Egyetlen pulover alatt voltunk, bekeben es joban voltunk. Ha ketto volt is, azert volt egy, mert egyszerre matattam a digitalis fenykepezogepen, az arcan meg az alomban. Es reggelre sikeresen atalltam: tiz ora - de igy megint ketto lett: egy tizenot negyven meg egy itteni tiz, es megint a masik tunt el es o maradt a takaro alatt, szep volt, erett, ki kellett donteni a falat, leleplezodni a pulover alatt, es o megis engem akart. Ez egy kifejezetten europai benyomas volt, mert kilepve a teraszra, latom, hogy itt a kutyanak is gumihamburgere van.

2005\07\24

A pizsamam itt Vogue, balba mehetek vele, az utcan anorexias vagyok, minden tovabbi nelkul elajulhatok. A merleg megis szaztiz kilot mutat, nem merek elindulni, mert tulno az onbizalmam, nem kell felni, az autoban cseppfolyosra alazom magam. Szilankosra tortem otthon az osszes ablakot, milyen szep, mert eles es levegos, nem fojt, hanem karcol, ala tartanam a karom, teritsen, kerem, magamhoz, de itt kremmel fullasztjak a sebesuleseket. Ha hagynak, hogy egjen! Jobb vagni es vagva lenni, mint hormonkezelt tejbegrizbe fulladni, beteg balnak kozt uszni, emelyito melegvizben. Sose szerettm a tejet, mergezo a levego. Hiszen itt nincs is ablak, az otthonit nyitom ki ehelyett is, ilyen sajatos modon, a tropusokon nincs bocsanat. Ott lett a legszilankosabb minden, ahol a legtobbet jarok - otthon -, de hol is tehettem volna kart mashol, ott a legnagyobb esellyel, ahol a legtobbet jarok.

2005\07\24

Konnyu annak elni, aki barmilyen terbe belegyalogol, barmilyen asztalra odatenyerel. En mindenhol lebegek es a fogasba kapaszkodom, levegoert kapkodok es meg sem szolalok.
Nehez igy elnem, nem is mukodom, jobbara egy helyben vagyok, alazatos, rettego kritikus.

2005\07\19

Itt kuldok egy par kepet neked, remelem hogy tetszik a kutyam, a kilatas, es a sajat kepem.

Jó kutya, szép kilátás, nagy ember.

Ma este fogok baseballozni, remelem hogy jol fog sikerulni.

Úgy drukkolok.

De jovo heten megint 8ra kellesz bejonnom, szoval egy kicsit tobbet lehetlesz
aludnom.

Na jóvanakkor. Lehetlesz, ez szép. Kellek, jóvan.

2005\07\18

Naponta többször is kiöntöm a kék-zöld kristályszemetet P. bordó bársonyára, vigyék el a szeméthordók. Élettől lüktető vérszín, túlvilági élesség, cserélt nyaklánc, tiszta szesz, közös színű nevetség meg szentség, ha petiék hátrahőkölnek is tőle, de örülnek is neki.

2005\07\18

Azért van nála mindig újság, hogy el tudja takarni az arcát vele, hogy az emberek ne lássák, hogy a képzeletbeli barátjával, Avival beszélget. Az újságon egy sorozatgyilkos képe, ha lerakja, ott a sorozatgyilkos feje.

Nincsenek elragadtatva, sorsszerű mindenki, krémszínű és aranyszínű. Mindkét este azt sugallja, hogy a sajtot körüljárva rossz az, aki rosszra gondol (megenni).

2005\07\18

Nappal, Busz belső, buszon kevés, főként öregember