1974 elején Michel belevetette magát Hilbert térfelfogásának tanulmányozásába, majd a kvantumelméletre összpontosított, végül felfedezte Riemann, Lebesgue és Stieltjes integráljait. Ugyanebben az időben Bruno állandóan Kafkát olvasott, és a vonaton verte a farkát.

Napjaink nyugati embere számára, még akkor is, ha egészséges, a halál valamiféle alapzajt jelent, amely rögtön betölti az agyát, amint a tervek és a vágyak elhaványulnak benne. A kor előrehaladtával ez az alapzaj egyre jobban felerősödik, leginkább talán egy mély, néha fogcsikorgató morgáshoz hasonlítható. Hajdanában ezt az alapzajt az Úr birodalmára való várakozás hozta létre, manapság pedig a halálra való várakozás. Így van ez.

A barbár természet közepén az emberi lények néha (nagyon ritkán) képesek arra, hogy kis, meleg fészkeket alakítsanak ki, ahol a szeretet fénye ragyog. Kicsi, zárt, a kiválasztottak számára fenntartott tereket, ahol interszubjektivitás és szeretet uralkodik.

Ahogy múltak az évek, és Bruno egyre nagyobb undorral merült el gyermekkora emlékeiben, sorsa magva kibomlott, és minden a gyógyíthatatlan és hideg evidencia fényében ragyogott. Ezen az 1970-es decemberi estén, Caroline Yessayannak nyilvánvalóan hatalmában állt volna, hogy eltörölje Bruno gyermekkorának megaláztatásait és szomorúságát. 

Egy ember életét leírhatjuk terjedelmesen vagy egészen röviden, a kedvünk szerint. A legrövidebb, tragikus, szinte metafizikus tömörségű életrajzot az a két dátum fogja közre, amely a sírköveken a születés és az elhalálozás időpontját mutatja.

Még aznap este talált magáról egy kis fényképet, amely a charnyi általános iskolában készült róla, és sírva fakadt. A kisfiú a padjában ült, és nyitott könyvet tartott a kezében. Mosolyogva nézett a fényképezőgép lencséjébe, ragyogóan boldog és bátor tekintettel, és az volt a legérthetetlenebb az egészben, hogy ez a kisfiú ő maga volt. Ez a kisfiú megcsinálta a feladatait, és bizakodó komolyságal tanulta meg a leckéjét. Kilépett a világba, felfedezte a világot, és a világ nem keltett félelmet benne. Kész volt arra, hogy elfoglalja a helyét az emberek társadalmában. Ez mind benne volt a kisfiú tekintetében. Állógalléros inget viselt.