Nehogy azt higgyük, hogy a vulgaritás újkeletű. Forró(!) István (#namedropping!), aki egyébként erősen jobboldali érzelmű történelem tanár volt, egy alkalommal helyettesített csak nálunk, de akkor a Székely himnusz mellett azt is megtanultuk, hogy az ókori Róma bordélyai sem voltak különbek, mint a mai iskolák: a Pompei romjai közül kiásott falakon olyan firkák voltak olvashatók, mint "Jól szopsz, kis vörös!".

A másik üzenet az ideggyenge, de irodalomhoz annál jobban értő magyar tanárnőnktől jött, aki az egyik órán ránk odított, hogy "Nincs olyan, hogy fejlődés! Aki azt hitte, hogy van, az most sürgősen számoljon le ezzel az illúzióval! Füzet kinyit, új oldal, írod: Nincs fejlődés. Mindenki otthon százszor, házi feldat." *

A középkor csak mindig más és más formában köszönt ránk.  

* "Nincsfejlőddés" ide vagy oda, ő persze tanárnak állt, de csak azért jött közénk, hogy bomlasszon, belülről rohassza szét a haladásba vetett hitünket és ezzel fejtse ki felelősségteljes pedagógusi munkáját.

Ez hajtípus, fejtípus, személyiségtípus, vagy sors, hogy öröktől fogva és örökké kócos a hajam?

Vagy a szüleim egyszer elrontották, és azóta nem találom a modellt? Nincsen rendezett haj reprezentációm. Erika néni, Saci néni, Zsuzsa néni és később még Gabi néni is csatokat, fésűcskéket és színes hajgumikat ajándékoztak nekem, óvodától a felső tagozatig, lehetőleg mindig nagyobb nyilvánosság előtt. De nekem is voltak csatjaim, fésűcskéim és hajgumijaim: egyszerűen nem tudtam, hogy kell használni őket. Aztán valamelyik karácsonyi húzáskor a Bedi Zsuzsitól is rengeteg csatocskát, fésűcskét és színes hajgumit kaptam. Nem tudom, talán az osztályfőnökünk, vagy a Szülői Munkaközösség szállhatott rá.