Egyedül szédülök.

Nyilvánvalóan a megvont érzelmi információkra adott válaszom a hallgatás, hogy mostanában, ha anyám kérdez, nem válaszolok.

"A résztvevőknek köszönöm, hogy eljöttek, a távolmaradóknak jobbulást és/vagy sok boldogságot kívánok."

Micsoda álom!

Coming out az új szeretővel és minden ablak, ami nyitva van , bokánál kezdődik és fejtetőig ér, beesik rajta az eső és befúj rajta a szél. Északi helyiségekben vagyok, a déli élmények már mind a múlthoz kapcsolódnak.

Látszik, hogy ez csak piszkozat.

Feri lakása alatt egy emelettel a Metafizikai és Szellemtudományi Intézet irodája található, a pszichológusom alatt Hullaiék laknak.

Ez a csatorna nem jó, már nem szexi.

látszik, hogy ez csak piszkozat

[látszik a blogban]

Jó, hogy minden éjjel bele lehet futni az ámokfutókba, és mindig ők futnak tovább. Jó, hogy nem én járok hátul, nem kell félni.

Jó, hogy nem iszom semmit, akkor most milyen kifacsart lennék. Fáradt pezsgősüvegek a mások kezében, a Frenki azt mondja, akkor ír, ha rosszul van. Ne hülyéskedj! - mondom neki. Hát az nem lehet.

Szerencsére elég zajos hétfő volt. Még mennyi zaj és mennyi ember fog kelleni az újjáépítéshez. Még mennyi bejegyzés és mennyi háromezer forint a pszichológushoz. Teljesen normális ember vagyok, és így is.

Néma szex.

"Most egy csomót bókoltam neked.

Magamban."

"Amikor először láttalak, nem tudtam eldönteni, hogy kurva ronda vagy-e vagy kurva szép."