Kétnaponta eszébe jutok valamilyen táplálékkiegészítőről. Sírig tart ez a szerelem.
félre
Sírig tartó csodálkozásom
Néha rácsodálkozom a környezetre. A dolgok mások. Mintha külföldön lennék. Külföldön vagyok. Itt élek. És az életemet örök csodálkozásra váltottam. Már otthon is csodálkoztam. De most itt csodálkozom tovább a sírig.
"Zöld erdőben jártam, kék ibolyát láttam,
El akart hervadni, szabad-e locsolni?"
(Ötvenesek a Tinderen)
Vissza a húszasokhoz.
"Looking for my sugar mummy!"
Oké, nem.
A tizenkét lépéses programhoz adott leírásból gondosan kiszerkesztem A-nak az Isten-előfordulásokat, nehogy megijedjen, azt higgye, hogy ez egy szekta, és visszaforduljon. De szekta nélkül is megijednénk Istentől, állandóan úgy kell tenni, mitntha nemcsak nem lenne, de nem is lehetne, ami a bizonyos tesi működéseket övező makacs tabusításhoz hasonló. Istenről, vagy a Felsőbb Erőről (ezt jobban elfogadja a kortárs, racionalizáló szemérmesség) tudunk, de csak jólfésülten és istentelenül merünk egymás szeme elé kerülni. Isten cselekedhet, és dobálhat minket az élet tengerén, azt is óvatosan természeti katasztrófának és evolúciónak fogjuk hívni, a legmerészebbek a ló évének. Az ember szerint nincsen Isten, és a Felsőbb Erő is csak egy pszichológus.