Pornográf egyszerűségű szövegekkel ígér megoldást a Dráma az anyaméhben, minden fejezet végén hangsúlyozva a fő tételt. Ez is azért van, mert elveszett ikertestvérét kereste az esettanulmányban szereplő nő. Ez is azért van, illetve nyilvánvaló, hogy..., hiszen mi már egyszer korábban is azt állítottuk, hogy ez csak annak a jele lehet. Ez a tautologikus érveléstechnika előfordul máshol is, pl. politikában, rossz pedagógiában (mert csak, mert én azt mondtam), vagy vallásban, de csak az utóbbinak megbocsátható.

Ha ez egy imakönyv lenne, lenne helye ennek a minden fejezet végén megjelenő szakrális refrénnek, de a szerzők sajnos nem Istent éltetik, hanem saját, kielégítően soha el nem magyarázott állításukat. Bárcsak ne hívnák ezt könyvnek!