Sose lehet jól válaszolni neki, sose lehet jól eljárni vele

Ha felveszed, megalázod, ha lent hagyod, minősíthetetlenül otromba vagy

Sose lehet jól válaszolni neki, sose lehet jól eljárni vele.

Ha felveszed a leesett botot, megalázod, ha lent hagyod, minősíthetetlenül otromba vagy.

Visszasírta azokat az időket, amikor mókusoknak osztott mogyorót, szép rendben.

A konyha felől hallom, hogy apám megint zálogosít.

A szüleim álmomban(?) feneketlen fazekakból lapátolják magukba a morzsalékos véreshurkát.

Laurence Stern legalább tett egy kísérletet az elmondhatatlan elmondására: az elmondhatatlanság ugyanis legyőzhető az elmondással. Tizenöt évesen olvasgattam Tristram Shandyt - elolvasni persze nem lehetett. Például az ettől az időponttól való távolság teljességgel elmondhatatlan, ha nem próbálom Tristram Shandyként legyőzni. A könyv hosszú távon olvashatatlan, akárcsak Az eltűnt idő nyomában.

"Hogyan lesz az élet munka, és tapéta, nem olvasnivaló?"

A. és Á. között tényleg van hasonlóság: az anyagi világhoz való viszonyulásuk szélsőségessége. A. kis világban élt, alufóliába csomagolva hozott át hozzám teafiltereket, egyenként, és dühös volt rám, hogy én egy olyan világban élek, ahol egy filtert nem kell kétszer lefőzni.

Á. megrendeli és otthagyja, semmi sem elég jó neki, mindent ott lehet felejteni. Nincsen pótolhatatlan, ennélfogva nincs semmi, ami a pillanatnyi szeszélyen kívül mást szolgálna. Rendeljük meg, hozzák házhoz, nekünk pedig ne tetsszen. Beszéljünk idegen nyelveken, tetsszen mindig az, ami itt nincs. A világ lenézése mint a fejlődés záloga.

Az anyaghoz való viszony erkölcsi kérdéssé vált. Lényegében csak olyannal tudnék együtt élni / osztozni egy vallásban, akinek ugyanannyit ér egy teafilter, mint nekem.

Persze, hiszen félnek tőled. "Beesteledett a játszótéren".

B. G.

"Büszke kislányára, aki kedves humorával és vidám nevelési kihívásokkal színesíti életét."

Magyarország olyan, mint Buñuel Öldöklő angyalában az arisztokrata vendéglátók háza: mindenki rosszul érzi magát benne, de senki sem képes elhagyni a területét. "Itt élned-halnod kell" - mondta Buñuel.

Kéne egy Gordon Ramsay itthonra, aki átneveli a családot, átformálja az étkezési, konyhavezetési, logisztikai és higiéniai szokásokat, rendszert és rációt visz a mindennapi életünkbe, hogy ne minden a rövidtávú vágyteljesítésnek, bizonyos rögeszméknek, emlékeknek és hasznosítási tévképzeteknek legyen alárendelve.

Szakdolgozatom új témája: Hányás a filmben. Eddig feltáratlan terület, új dimenzió a filmelméletben: a pszichoszomatika filmes reprezentációja. A coming of age filmekben szinte elkerülhetetlen, a hányás a mindenkori felnőtté válás metaforája. Szinte csak Bálint Andrásnak sikerült elkerülnie az Álmodozások korában, de ő kapott helyette politikát és telefonébresztőt. Ha őszintén magamba nézek, semmi sem érdekel jobban, és alig tudom elképzelni, hogy más ne így lenne ezzel. A témavezető kiválasztása érzékeny pont lesz.

A dolgozatot Anitának fogom ajánlani, és saját magamnak.

Az "unangenehmlich"-re a kereső, keresés-optimalizálás céljából felajánlja az "unangenehm ich"-et is.

Két embert egymással az élhetetlenség közös felismerése, egy-két napsütéses óra és az élhetetlenségben létrejött szövetség köt össze. Ezt nem csak a pap mondja, a kimerült ateisták is így élnek. Nem látják a szentségét, csak a nyomor erotikáját. Az értelmetlen szövetség a rezignált vagy szuicid pároknál is az élet értelme.

A hatvanas években pl. az Álmodozások korában, aztán a Bizalomban vagy az Ajándék ez a napban csúcsosodik ki ez a  dekadens-nárcisztikus élmény, a páros rítus az értelmetlenség körül. Nem csak a magyarok élnek ilyen furcsán, de azok különösen tragikus párok, én például a múltkor itt,  Magyarországon megéreztem, mi ez. Gyerekkoromban azt gondoltam, a felnőttek szexuális privilégiuma - az is, csak utolért.

Eric Berne apja nagyon korán halt meg. Amikor Berne elérte ezt a kritikus kort, rettegés vett rajta erőt. Majd sorsa tudatosításával, sorskönyve meghaladásával átlépte ezt a határt, és írt magának egy siker-forgatókönyvet: ezután sikeres és termékeny pszichológusi pálya és boldog családi élet lett az osztályrésze. A sokáig termékeny és bölcs Berne élete végül érthetetlen önsorsrontásba fulladt: nyugodt családi életét egyik pillanatról a másikra szétzilálva, elindult a lejtőn.

"Berne a sorskönyv befejező jelenetét  sok esetben a szülőktől jövő elátkozás - egyfajta démoni jóslat - beteljesülésének tartja. Ha az elátkozás a gyerek elpusztítására vonatkozik, akkor a végelszámolást "Ess össze holtan!"-nak nevezi. Nem "Sorvadj el!"-nek, nem "Fulladj meg!"-nek, nem "Dermedj meg!"-nek, hanem "Ess össze holtan!"-nak. Berne mindenesetre olyan módon halt meg, ahogyan - már sok évvel korábban - a szülői átok beteljesítését fogalmazta meg. Berne az apja által soha meg nem élt középkorhoz még adott magának engedélyt, de az öregkorhoz már ő sem szerzett jogot."