Nagyvonalúan és durván bánik velünk az Isten - mondja álmomban anyám, az ateista, akivel nagyvonalúan és durván bánik az Isten.

A szappanhoz se mernék hozzányúlni egy olyan háztartásban, mint a miénk.

Egy nagyobb képlet részeként cirkálok a szórakozóhelyen, elvégzem a feladatomat, mozgok, mint egy rendes atom. Folyadékot viszek be, cserélődik bennem az anyag és én is cserélődöm a fontosabb anyagban, amikor kimegyek a kapun. Hatnak erők, belső késztetésnek nézem, de átlátóbb vezérlet ez, mint hogy egyetlen egót érintene.  Minden egy kézben van, az "ez van" kezében, minden csak ez a kiterjedt állítás, minden csak ez a fix mozgás. Méghogy nincsen kollektíva: amikor mindig ugyanez a  báli koreográfia.

A tegnap jó, mert már megoldódott.

"Jézus másodszorra esik el esik el."

Várakozás (női)

Várakozás (női)

Udvariaskodás: Ákos és Erik próbálják elkerülni egymást

Hisztéria (női)

Vigasztalás (férfi)

Hülyeség (férfi)

Hisztéria (férfi)

Kínos szülői odafigyelés: megágyazunk, Erik megóvása az ős-jelenettől

Várakozás

Más szereplők is megjelennek: Erik zuhan (férfi)

Hisztéria (férfi)

Ákos kétfelé: ez így nem jó. Akkor mi a jó?

Egy ajándék (férfi)

Fenyegetés (férfi)

Irányítás (női)

Határátlépés (női)

Eufória

Melankólia (Erik)

Hisztéria (férfi)

Szerelem

Kiszámíthatatlanság (férfi)

Várakozás (női)

Várakozás (női)

Várakozás (női)

Várakozás (női)

Várakozás (női)

Várakozás (női)

"anyaghasadás hangjai"

"Valaki nem tudja mi az a gyumolcs amit az elso evad utolso reszeben esznek es mindennek olyan edes ize lesz utanna??? Letezik egyaltalan?"

(boldogság iránt érdeklődő komment a port.hu-n)

Ákos. Hétfő. Újabb szigorú nap kezdődik.

"Szétcseszed a vesédet! El kötelező menned pisilni minden második szünetben."

(Apa hétéves fiának a zebránál)

Apa hétéves fiának a zebránál:

Szétcseszed a vesédet! El kötelező menned pisilni minden második szünetben.

EL KÖTELEZŐ

Életemet máig bevilágító előképet kaptam arról, hogyan akadjak meg. Hogyan jelentsen hatalmas lelki terhet a legkisebb praktikus probléma felmerülése.

Itthon a legkisebb - logikai - probléma felmerülése is elviselhetetlen feszültséget, drámát, majd regressziót hozott magával. Még harmadik zés voltam, amikor az első apai hiszti - legalábbis amit már ekként ismertem fel - elkezdődött. Nekem csak egy szorzásból és bennfoglalásból álló műveletsort kellett volna megoldanom (igaz, talán volt benne trapéz is, de csak a gyerekek jókedvének felcsigázására). Egy egyszerű mateklecke fölött ültem tehát, ami az apai segítségnyújtás álcája mögött hamarosan bonyolult és átláthatatlan konfliktushelyzetet eredményezett és nyúlós, hisztérikus vasárnap délutánt. Azt ugyanis egyetlen felnőtt segítő sem volt képes kimondani, hogy "nem tudom", a feladat el is sikkadt, engem pedig legkevésbé sem érdekeltek a szankciók, csak az, hogy a vasárnap délutánt szüntessük meg, és hogy jöjjön valaki, aki érti - a kialakult helyzetet. Már nem a példa megoldásán dolgoztam, csak a negatív energiák visszaverésén, és úgy beleragadtam a helyzetbe, mint betegség esetén a negyedelt Kalmopyrin lenyelésébe, ami adott esetben másfél órát is igénybe vett. Apám az egész világra haragudott, csupa oktalan, nyafogó gyűlölség volt. A probléma mint olyan, áthatolhatatlanul bonyolulttá vált, a megoldására tett kísérlet pedig áthatolhatatlanul bonyolult helyzeteket eredményezett. Ha nem akarunk aránytalan lelki terheket a vállunkra venni, marad tehát az elkerülés, csendes szöszmötölés a szemétdombon, a szemmelláthatóan megoldható problémák rengetegében - az alulteljesítés.

(Azóta is, ha valamit kérdezek apámtól, és közben nem etetem és simogatom a hátát, ki vagyok szolgáltatva a váratlan harapásnak, amit az ismeretlen világnak szán, az intellektusával feltérképezhetetlen dolgok iránti bosszúból.)

Nem így kellett volna bánni az idővel. Most már mindegy.

Na jó, akkor elmegyek zuhanyozni - ma egész nap egy népművészeti zokniban őrlődtem.

És hány éves is ő?

Tizennyolc.

Betöltötte már?

Mi van, mire készülsz?