Szakdolgozatom új témája: Hányás a filmben. Eddig feltáratlan terület, új dimenzió a filmelméletben: a pszichoszomatika filmes reprezentációja. A coming of age filmekben szinte elkerülhetetlen, a hányás a mindenkori felnőtté válás metaforája. Szinte csak Bálint Andrásnak sikerült elkerülnie az Álmodozások korában, de ő kapott helyette politikát és telefonébresztőt. Ha őszintén magamba nézek, semmi sem érdekel jobban, és alig tudom elképzelni, hogy más ne így lenne ezzel. A témavezető kiválasztása érzékeny pont lesz.

A dolgozatot Anitának fogom ajánlani, és saját magamnak.