A. és Á. között tényleg van hasonlóság: az anyagi világhoz való viszonyulásuk szélsőségessége. A. kis világban élt, alufóliába csomagolva hozott át hozzám teafiltereket, egyenként, és dühös volt rám, hogy én egy olyan világban élek, ahol egy filtert nem kell kétszer lefőzni.

Á. megrendeli és otthagyja, semmi sem elég jó neki, mindent ott lehet felejteni. Nincsen pótolhatatlan, ennélfogva nincs semmi, ami a pillanatnyi szeszélyen kívül mást szolgálna. Rendeljük meg, hozzák házhoz, nekünk pedig ne tetsszen. Beszéljünk idegen nyelveken, tetsszen mindig az, ami itt nincs. A világ lenézése mint a fejlődés záloga.

Az anyaghoz való viszony erkölcsi kérdéssé vált. Lényegében csak olyannal tudnék együtt élni / osztozni egy vallásban, akinek ugyanannyit ér egy teafilter, mint nekem.