Laurence Stern legalább tett egy kísérletet az elmondhatatlan elmondására: az elmondhatatlanság ugyanis legyőzhető az elmondással. Tizenöt évesen olvasgattam Tristram Shandyt - elolvasni persze nem lehetett. Például az ettől az időponttól való távolság teljességgel elmondhatatlan, ha nem próbálom Tristram Shandyként legyőzni. A könyv hosszú távon olvashatatlan, akárcsak Az eltűnt idő nyomában.

"Hogyan lesz az élet munka, és tapéta, nem olvasnivaló?"