Meztelen statiszta állás, óvónőnek lenni, elszürkült fehérnemű, fehér bugyiját. Kutyatest horgolása, zuhanykabin négyfalú, körhinta, kanos nagypapák, bőr nyelű balta, testpolitika. Nem megbecsült férj, romlott spuri, gyors szerelem, sose halunk meg. Felöklelte a vadkan, Szám Kristóf, felsőelefánt, Sascha Hehn meztelenül, kozmikus magány.  Oroszlánfasz, korbács nyomai, ciszterciek, testi szerelem.

Az ötvösnőn nem is látszik a hő.

Ő azért elmegy Bécsbe, nekem nincs pénzem, annyira meg azért nem vagyok jó kurva, hogy eltartassam magam egy hétvégén át. Remélem, majd jól érezzük magunkat külön.

Mindenki egyedül van, csak a többiek tűnnek úgy, mintha együtt lennének.

A metrón három ugyanolyan, csüngő szájú, nyugalmazott, buggyant férfi állt egymás mellett, egymástól láthatóan teljesen függetlenül.

1. Ezt a sok kényeztetést, amit kapok tőle, nem érdemlem meg.

2. Ezt a *vigyázat! nem irodalom!* kurva nagy oltást, ami vele jár, nem érdemlem meg.

Pár hete túszul ejtettem a sapkáját, hogy majd nekem kelljen visszaadnom. És ő éppen ezen a gyötört vasárnapon talált meg, hogy most kéne neki. Gondoltam, visszaviszem, gyorsan ledobom az asztalra és hazavágtatok aludni. Öt órát beszélgettünk, aminek csak Ákos véletlen felbukkanása vetett véget, és másnap egy "Ilyenkor sajnálom, hogy nem vagyok leszbikus" zárlatú levél emlékeztetett rá.

Jézusom, mit mondok most éppen vissza: egy Prater Saunás programot, hogy Pushkarevet hallgassam... a Merlinben. Két éve nem sikerül az oroszokat elcsípnem, és most kapok egy ilyen fergeteges ajánlatot. Egyébként fogalmam sincs, hogyan boldogulnánk Bécsben - kockázatos ez a társaság, csupa hallgatás és modorosság.

Ma kontraproduktív napot tartottam, megelégeltem a sikereket.

A hányinger érzéki terében ismertem meg azt az érzékelést / felfogást, ami azóta is meghatározza a

Lefelé a lépcsőházban.

Á: Adok egy puszit.

J: Ez nagyon megható, te nem vagy ilyen, hogy lehet ez, mi történt?

Á: Ez a búcsú. Utcán nem adok puszit.

Erről a nagyapám jut eszembe, akivel, ha vendégségbe mentünk, mindig nekünk kellett a kapuig vinnünk a virágot - mert ő "utcán nem mutatkozik virággal" -, amit aztán csengetés közben kitépett a kezünkből, és kedveskedve nyújtott át az ajtót nyitó rokonnak.

Ez a #18 egyébként kísértetiesen emlékeztet az Újlovagkor #11-re. Kényszeres lovagok, futószalagon.

Mi? Testvérek? Akkor miért csókolóztak Szilveszterkor? Vagy csak ugyanaz a nevük? Nem értem.