Nem baj, mi is így kezdtük.* - mondja az edző, amikor odajön hozzám. Ezt a mondatot a TF-en tanították.

*Valamikor '85-ben?

Az élet elképesztő gazdagsága bomlik ki, amint a 6 évvel korábbi jegyzeteim között kutatok. Vajon mikor és milyen megfontolásból írtam török operatőri gyakorlatokat?!?

2011, V. L. fényképezi, amint Papa bezárt templomok kilincsén lóg. (Művészettörténész, be akar jutni freskókat fényképezni és hitéletet élni*.)

*Beírtam a "hitéletet" a keresőbe, és azt kaptam, hogy "nem tudja tovább fizetni a hitelét."

A legáldozatosabb valami olyasmit venni a velünk egy háztartásban élőknek, ami nem tetszik. 

Bevallom, a magas óradíj - amibe akár az éjszakai időpontokban való váratlan rátelefonálás is beéeférne - és a többszöri, kitartó biztatás ellenére, azért nem vettem még fel a kapcsolatot a pszichológusommal írásban, mert félek a helyesírásától.

Először is átugrott a nyuszi anyám válla fölött, mire rikoltozni kezdtem vele, hogy miért nem vigyáz. Nem látod, hogy leesett?! Mögéd esett a nyúl! Nincs jó passzban, egy ekkora ugrást már nem bír el, most mit állsz itt, ne tátsd a szád!

Aztán hallottam, hogy M. beszél hozzám, de valami nyomás alatt tartotta az agyamat, leárnyékolt egy területet, és nem érzékeltem a mondatokat, csak az összefüggő beszéd textúráját (biztos a fülzúgás), nem hatolt el hozzám a tartalom. Tovább kiabáltam vele: mem érti hogy nem értek semmit? Kétségbeestünk. Utána mutatott egy fényképezőgépet, amiről én, a család memóriája, nem tudtam megállapítani, mikor is kaphattam. Ez az, amit tavaly...? És már láttam is M. arcán a kétségbeesést, ha már erre sem emlékszem, akkor szétzilálta az agyamat a zúgás, akkor itt már komoly baj van.

- Ezt láttad már?

- Igen, azt hiszem, már olvastam korábban.

- Csak olyan frissnek tűnt.

- Igen, 2017-es. Nem tudom, hogy nem keverem-e valamivel, de a felület, ahol megjelent, ismerős, nem hiszem, hogy több szürke alapon piros kritikát is kaptunk.

Nincs nyoma, hogy máshol lett volna, minden bizonnyal itt volt velem.

Rebarbara és illemtanár.

"A hit megment a teljes lecsúszástól."

#insight, #Magyarország

"Az iskolai küzdelmek új fajtája lehet a lövészet."

Egyrészt: örülök, hogy a relaxáció ötletét száműzték végre a tantervből, a lövészet sokkal férfiasabb.

Másrészt: az iskolai küzdelmek régi fajtái is jók voltak, pl. az osztályfőnök általi megaláztatás fejlesztő hatásai vitathatatlanok.

Nem is a szülők voltak felelősek azért a sok szorongásért. Hanem a korabeli belmagasságok, világítások, maradék terek és nyomott lakások. Nem csak itthon éreztem magam rosszul, hanem vendégségben is. Minden tíz, vagy ötven évvel régebbi volt. A hatodik kerület még ma is tele van ilyen beteges arányú, rosszul berendezett, amorf, téli lakásokkal. Vágytam egy kedélyes, átlátható lakótelepi életre.

Van óra, aminek a mutatója üt, de a miénk suhan, kíméletlen tempóban.

1998, vasárnapi Kispál és a borz koncert az E-klubban, másnap tanítás, Á. E. és K. nálam alszanak. Reggel megszólal az óra fél 7-kor, de senki nem mozdul. Lecsapom az ébresztőt, de nem pattanok ki az ágyból, hanem csodálkozva nézem a órát, ezt a tempót és mutatom a többieknek: "Hogy söpör!"

És éppen abban a pillanatban a baráti köröm belép a székelykapun, és mindenki századeleji fürdőruhát visel, úszósapkával és úszógumival, és bólogat, hogy igen, ők is úszni jöttek. 

"Top 12 insults". Ma ezzel a projekttel kell foglalkoznom.