Papával részt vettünk egy meetingen (szerintem ő soha nem tett ilyet az életében), beleolvastam egy korábbi, rossz helyesírással írt jegyzőkönyvbe, ami az eseményeket és viszonyrendszereket pontosan rögzítette, amiben a nevem többször, változatos, de mindig rossz helyesírással szerepelt, majd beleittam a vizébe (szerintem én soha nem tettem ilyet az életemben). A meetingen volt helyem, a projektem versenyképes volt, az apám élt.

Érdemes sokakkal és rendszeresen beszélgetni, mert ilyenkor kiderül, hogy a legspeciálisabb perverziókban is osztozunk valakivel.

Ez a szegény fiú mindent megtesz (például sokat ül és fekszik), hogy ne érezzem magam nyomorult törpének mellette, de a 195 centi az 195 centi.

A podcast címe valami olyasmi volt, hogy Nem vagy egyedül, de a beszélgetés két órája alatt nem derült ki, hogy miért ne lennénk egyedül, tehát utána mindenki úgy érezheti, külön-külön, hogy az egész hallgatóságból csak ő nem érti, mi szól itt az egyedüllét ellen, ezért még jobban egyedül van, mint előtte.