- Jól áll ez a pöttyös ruha!

- Igen? Kicsit az az érzésem, hogy öreges.

- Úgy nézel ki benne, mint egy jobboldali fiatalasszony.

- És jó az nekem?

- Hatvan pluszos baloldali özvegyként szerintem igen.

Engedje meg, hogy ő menjen be, ő előbb volt itt. Már mióta itt áll a fiatalember (???).

Épp most haragítok magamra egy endokrinológust!

Már nyilvános: senki nem tud semmit.

A magyar hatóságoknak még mindig nincsenek fenntartásaik az olyan joviális megfogalmazásokkal szemben, mint hogy "Üdvözlettel: Központi Rendszer"?

A holisztikus szemléletű orvos olyan kérdéseket tett fel, ami után még az El Al turistatizedelő kérdezőbiztosai is megnyalnák mind a tíz ujjukat.

- Szeretek-e táncolni? Hogy reagálok, ha zenét hallok?

- Hideg-e a talpam?

(- Van-e nálam lőfegyver, éles szúrószerszám, penge?)

- Milyen a viszonyom az anyámmal?

- Szeretek-e napozni?

- Van-e valamilyen fóbiám?

- Tudok-e sokáig ácsorogni?

- Szoktam-e súlyokat érezni a kismedencémben menstruáció alatt?

- Iszom-e tejet? (Ne tegyem.)

- Ha végighúzom a körmömet a karomon, ott marad-e a nyoma?

- Könnyedén megosztom-e másokkal a problémáimat?

- Tudok-e sírni?

- Tudok-e mások előtt is, és elfogadom-e a dédelgetést? 

- Szeretem-e a sósat?

- De biztosan nem szerettem-e gyerekkoromban a sósat?

- Édeset?

- Hogyan vagyok a lengyel irodalommal?

- Volt-e fülgyulladásom gyerekként?

- Jó volt?

- Voltak-e a számban sebek?

- Mozgok?

- Fejfájós vagyok?

- Szeretem-e a növényeket?

- Miért vakarom állandóan az orromat, amióta ott vagyok?

És ha már Miniszter, akkor Fegyenc Mónika.

Várj, Miniszter(!), ne csukd be az ajtót, még hadd menjen be rajta ő is! - mondta a fiatal anyuka a gofrit majszoló kisfiának. Kovács Miniszter. Szabó Miniszter. Kerekes Miniszter. Ízlelgetem.

Csernobil nincs lezárva.

Intelligens titkárnő. Szólítsatok Rózának.

A szomszéd szobából hallom, hogy valaki vagy ott felejtett egy számomra ismeretlen telefont, vagy a nyuszi zenél egy szélhárfán.

- De beérkeztetted a dokumentumot? - kérdezi Zsuzsanna Mártától a 47-es villamos még éppen nem belvárosi szakaszán, majd összenéz Erzsébettel, aki a legtöbbet tudja náluk a beérkeztetésről.

Nem baj, mi is így kezdtük.* - mondja az edző, amikor odajön hozzám. Ezt a mondatot a TF-en tanították.

*Valamikor '85-ben?