Persze a fájdalom még ott hever feldolgozatlanul a padláson, de legalább már rá lehetett ereszteni a káoszt. Köszönöm.
Szólj hozzá!
Pontosítanék: nem becsületes vagyok, csak precíz.
Mindenkit visszahívok és mindenhol időben ott vagyok. Akár két helyen is.
Karitatív okokból nem hiszem, hogy bárki is velem maradna, úgyhogy jó lesz valami új és megbízható szenvedélyt találni (drogok, ital, bélyeggyűjtés vagy hipochondria formájában).
A legváltozatosabb időpontokban állnak rajtam bosszút fiúk: sms-ek váratlan időpontokban, illetve elmaradó üdvözletek és keresések. És sajátos, köhögő ritmusú jelentkezések.
A NYÁR UTOLSÓ HÉTVÉGÉJE
Az időmet kisgyermekek sokkolásával múlatom. Feljött Erik Budapestre, így a múlt hétvége ismét a tudatmódosítók bűvöletében telt. (A kisgyermekek idejüket a sokkolásommal múlatják: feljött Erik Budapestre, így a múlt hétvége ismét a tudatmódosítók bűvöletében telt.) Miután első este nem voltunk képesek kimozdulni, csak szombaton kezdtük a vesszőfutást: először egy kis gyengéd hangutómunka ("Észrevettél valami különbséget? Nem? Akkor jó. Az egyikük roma volt."), gombaosztás, búcsúztatás. A házibuliból hamar G&M buli lesz, ahol Erik megismeri a tíz évvel idősebbek csendes és magától értetődő romlottságát, majd irány egy kis hajnali szadomazo after a Divat Királyánál. Franci részegen bukik le a motorról Frenki elől, a félmeztelen Steve üvöltve fogad minket a gangon, vadul kap a kezünk után és mindannyiunk ujját végigszopogatja. Odabent csak csendes ropizgatás folyik, számkivetett bölcsek okoskodnak parókákban, unatkozó tinik nyitogatják a véres hűtőt. "Ha ránézek erre az arcra, feláll a faszom". Bőszen jegyzetelek, ez az Újlovagkor 12. fejezete. Aztán a nekrofil díszletek között egyszer csak valaki berakja a megunhatatlan Kalkbrennert és a konyhából végre felhangzanak az első korbácsütések. Elkezdődött valami. Frenki hüledezve mutatja hátán a korbács nyomait és teljes eksztázisban borul az ölembe. A parókás filozófus felhangosít valami oda nem illő indusztriális csinnadrattát, mert zavarja, hogy összemelegedtünk Frenkivel. Szemrehányóan nézünk fel.
A Divat Királya Eriket csak szemüveges kisfiúnak szólítja, de ő öntudatos és rárivall a Mesterre, hogy van nekem normális nevem is, jó? Majd akkor ülök oda, ha Eriknek hívsz. A Divat Királya meghökken és a szexrabszolgává degradált szemüveges szűz most büszkén foglal helyett a Vámpír és a nyáladzó Steve között. Egyébként van pogácsa. Erik aggódik, nem szeretnék-e inkább Frenkivel maradni. Eriknél beüt a trip. Kezd sok lenni az inger. De én még maradnék, hiszen csak most kezdődik.
De legyen meg a gyermek akarata: egy univerzális ölelés és már indulunk is. Csak az utcán kerül elő a koponyát formázó szopómaszk, amit Erik a kabátja zsebében felejtett. Most vihetem vissza.
