Have you ever taken part of a volunteer work?

Yes, I have. No, I haven't. Yes, I have. No, I haven't saved lives but I've always worked for free.

Lehetett volna az is teljesebb teljesség talán.

Azt álmodtam, hogy Nagymama Girls & Mathematics buliba ment.

Most még minden olyan könnyű. De nemsokára minden újra nehéz lesz.

Éjszakai beszélgetés a kópé arcú, hónaljfetisiszta, paranoiás grafikussal:

- Kicsit utálom ezt, váá! Tegnap is azért mentem csak a sarokig, mert félek a hazakíséréstől.

- ?

- Á nem, nem félek, csak vicceltem. Azért itt a sarkon álljunk majd meg, jó? Nem megyek tovább.

- Köszönöm, hogy idáig elkísértél. Jó éjt, szép álmokat. Nem olyanokat!! Szóval nyugodt éjszakát! Nyugi.

Rándevú.

- Te így szoktál az orroddal dolgokat felszippantani?

- ...

Begördülnek házak, utcák, emberek és újabb ürességek. Érkeznek új megszokások, újabb elmúlások, hátunk mögé kerülnek hűlt helyek. Múltból is van újabb, hiányból is szebb, így süvöltünk el.

Nagy erőkkel dolgoztunk a hiány felhalmozásán, a cserébe kapott lelki gazdagság iskolánk falain idézőjelektől közrefogva ragyog.

A jó közérzet az, úgy emlékszem, amikor egy csupasz villanyvezeték látványát is elfogadhatónak tartom, illetve amikor egy építési területen végig tudok nézni anélkül, hogy megkérdezném, ki tölti meg ezt a teret értelemmel nekem.

Na. Lemondtunk az árvízkárosultakról a tűzijáték javára.

Nem láttam még galambot fagylaltba lépni. Tegnap láttam a betonon, ahogy egy madárláb széthordta a fagylaltot a szemetes körül. Madarak leginkább vizet és morzsát szoktak széthordani a betonon.

Nem láttam még óangoljuhászt márványon feküdni. Az orosz tulajdonú, exkluzív belvárosi éjjelnappali márványkövezetén Roger feküdt, és hűtötte a hasát.

Az a honlap, amelyiknek a jobb felső sarkában az áll, hogy Mária nap van, akkor sem válhatna igazán sikeressé, ha egyébként nem a dohányzásról akarna leszoktatni.

Az egyetlen, ami vigasztal, hogy ők is velünk öregszenek.

Attila egész megváltozott: kicsi teste kicsi lényege ugyanaz maradt, de a feje tetején öreg moha ül, nem az a fényes fekete haj, mint régen. Bejön Papa, rajtakap minket. Igen, barátkozom Attilával, az is meg van engedve neki, hogy a hátamra üljön és felírja egy papírcetlire, hogy szeret. Papa diszkréten távolba néz. Csengetnek. Az ajtóban régi, fogatlan ismerősök sorjáznak, mintha csak Nagymamához jöttek volna kártyapartira. Mindenki szelíd jóakarattal érkezett, arra vár, hogy nekem segíthessen. Bent alakul a szobában az Öröm-installáció, a sorban álló vendégek szeretnének mind hozzá tenni valamit. Köszönöm ezt a sok jóindulatot.

Mindenkinek szüksége van segítségre. De miért a szüleim nyugdíjas korú barátaitól várom az Öröm-installáció létrehozását?

"Erik likes lsd and Bar 25."