Félelem, lebénulás, dac - tudásszomj, kalandvágy, kreativitás - lelkesedés, spontaneitás, felhangoltság.

Azért érzem alkalmatlannak (igen!), mert olyan cinikus és kiszámíthatatlan, hogy sose tudhatom: ha megölelném, szeretettel visszaölelne, vagy azt kérdezné: "Hülye vagy? Mit csinálsz?!"

nem változtam sokat.

igen, sejtem. szilveszterkor láttalak. tisztára olyan voltál, mint nyáron, csak pulóverben. de nem mentem oda, mert elsodort az alko...

engem pont oda vezetett a hasis és az alkohol, ahol szerettem volna lenni. jól jött ki. de a pulcsit a rohamban hagytam. egyetemben 1 ollóval. nagy party volt. utána razzia. jobbnak láttam becsúsztatni az ollót a dj pult alá.

az ollót keresik a razzián?

azt...azt... apám feljelentett, hogy elhoztam a forászollóját. fodrász.

fodrász. ez egy szép ünnep.

volt nálam egy olló és egy zacskó mák.

nálam  cirill betűs, akciós pezsgő. nem ittam belőle, de 24 órán át fájt a fejem. Isten bosszúja, amiért másokat megkínáltam belőle.

(akiknek semmiért nem fájt a fejük) (isten).

Egyszer csak meglazul az egyik, aztán leesik egy másiknak a fele, aztán szép sorban hullanak ki a fogaim, hátulról előre haladva. Félúton függ még pár, elöl már csak a csupasz íny maradt. "Húsbavágó érzés" -  mosolygok édesanyámra a buszon. "Mert eddig mindig csak álmodtam, de ez most tényleg kiesett" - tartom a  markomban a töredezett fogakat, és okolom a december óta számba vett édességeket.

Megérkezünk Újpestre, ami ezúttal olyan, mint Kisinyov, egy fővárossá emelkedett Tatabánya, óriás, absztrakt, szocialista nehézfém darabbal (szobor) a közepén. Démoni fejletlenségű ez a Kelet-Európa: nem csak az a baj, hogy fiataloknak esnek ki fogai, és ezt az állam nem akadályozza meg, de a kisvárosi építészet  is mozdulatlan, itt minden a múltba merevedett vagy az öregedés jelenti a jövőjét.

Odaadó ajándékozás, határozott jövőkép, heti egyszeri találkozások, csökönyös írásbeliség. Töretlen jég és kettős tudat: lámpafényben szigorú, sötétségben hajlékony, okosabb testeké - ennek megfelelően kétirányú vágy: a megszüntetésé és a felkutatásé.

Szám Kristóf azt álmodta, hogy szőke, erdélyi színésznő vagyok szemüvegben.

Amikor a megbeszélt időpontban megérkeztem a születésnapi zsúr helyszínéül szolgáló lakásba, ahova Marci bonyolult folyamatok eredményeképpen tudott csak beléptetni, Natasa négykézláb sikálta még a meszes padlót, Marci épp a vécéajtót szerelte fel fél kézzel, a szoba közepén egy összecsuklott menzaasztal feküdt, Pali bácsi pedig az egyetlen dísztárgy, egy piros nyelű balta helyét kereste a szobában.  Natasa szétbontott egy terítőt a sitthalmok fölött, és győri kekszet töltött egy műanyag pohárba - most már bármikor megérkezhet az első vendég. Marci még átment a pár utcával odébb fekvő biztonsági bázisra, hogy átváltsa a tréningruháját. A konyhában épp a norvég szerelme gyúrt neki tésztát, egy sitthalmoktól és kábelektől zsúfolt szobában pedig a Kis Rabszolga vágott neki nagyjátékfilmet. Én ezalatt két kezemben olcsó juhtúróval megpakolt nejlonzacskókkal billegtem vissza a bunkerbe, hogy meszes háttal megünnepeljük, már rég nem is közös barátainkkal, a már csak nyomaiban közös születésnapunkat. Eljárt fölöttünk az idő. Marcinak most kezdődik az új élete, meg nekem is, egy tizenharmadik.

Iván jött hozzánk háztűznézőbe, izgult, felkészült a nagybátyám életéből, kérdezte, hogy mit hozzon, a bor jó lesz-e, milyen bort szeretnek. Én pozsonyi kiflivel, szüleim kávéval és földimogyoróval készültek. Kérdezték, hogy mivel kínálják, a kávé jó lesz-e, milyen kávét szeret, én később szaladtam le süteményért. Iván kicsit késett, parkolási nehézségei voltak, de végül szépen felöltözve, izzadó tenyérrel megjelent. Átadta a bort, helyet foglalt, aztán a család auschwitzi deportálásáról kérdezett, majd arról, hogy apám nem érezte-e elnyomva magát a bátyja mellett, aztán előkerült a náci-per, végül két percen belül fényt derített három öngyilkosságra a családban.

Vallásról beszélgettünk Sanyival. Mondta, hogy nem hisz, mondtam, hogy én hiszekegy, de ő csak a traumatizált zsidó közösséget hiszi, mondtam, hogy én hiszek egy Istenben, jóllehet a Tízparancsolatot liberálisan kezelem, amióta - száz éve - bizonyos parancsolatokra rágyakott a pszichoanalízis, pl. a tiszteld apád és anyádra feltétlenül, de paráználkodni is kell, pl. hogy később be lehessen tartani a ne öljt. Most már csak azzal van gond, hogy ne szeresd el felebarátodtól Sanyit.

Eleinte azt hittem, a Facebook-hype-nak köszönhető ez az aránytalan mennyiségű köszöntés. De annyi sms-t kaptam, hogy ezt már semmiképp nem lehetett kényelmi szocializálódásként vagy félreértett kötelességek tömegeként értékelni. Ezek közül is két kedvencem a "Boldog születésnapot!" és a "Legszívesebben megfojtanálak" volt.

En fele se nezek, nehogy (kis)teherbe essek.

En fele se nezek, nehogy kisertesbe essek...

Két éve munkaviszonyba kerültem K. A.-val, aki szerint nem szabadott volna Berlinből, üdülve táv-dolgozni, aki szerint én mulasztottam, nem a Cserépgabi, akivel 2009-ben heteken át váltottunk gyalázkodó leveleket, még 2010-ben is rossz híremet keltette a kollégák és potenciális kollégák között, és csak harmadszori felszólításra,  mások közbenjárására volt hajlandó kifizetni több hónapi, előzetesen fixált munkabéremet. Másfél év csendes gyűlölet után, 2011 januárjában egyszer csak boldog új évet kívánt nekem. Amikor visszaírtam, hogy ez  tévedés lesz, azt válaszolta, hogy nem, nekem szánta, aki egy tehetséges, kedves(!) lány vagyok, csak rosszkor találkoztunk, rossz helyen. Egyszer talán még jóba is lehetünk.

Vajon kirúgták? Tönkrement a házassága? Valaki beteg lett a családból?

Nem akarnék már több Nyunyó nevű fiúval találkozni ebben a báli szezonban. Mindig újabb, potenciális nagynénik.