Egyszer csak meglazul az egyik, aztán leesik egy másiknak a fele, aztán szép sorban hullanak ki a fogaim, hátulról előre haladva. Félúton függ még pár, elöl már csak a csupasz íny maradt. "Húsbavágó érzés" -  mosolygok édesanyámra a buszon. "Mert eddig mindig csak álmodtam, de ez most tényleg kiesett" - tartom a  markomban a töredezett fogakat, és okolom a december óta számba vett édességeket.

Megérkezünk Újpestre, ami ezúttal olyan, mint Kisinyov, egy fővárossá emelkedett Tatabánya, óriás, absztrakt, szocialista nehézfém darabbal (szobor) a közepén. Démoni fejletlenségű ez a Kelet-Európa: nem csak az a baj, hogy fiataloknak esnek ki fogai, és ezt az állam nem akadályozza meg, de a kisvárosi építészet  is mozdulatlan, itt minden a múltba merevedett vagy az öregedés jelenti a jövőjét.