Megelevenedett előttem a Nyomtávváltásban látott, bolgárul beszélő (?), patás lény, akit Miklós Marci alakított. Na - ugyanez, szőkében: diabolikus, egyszersmind ortopéd jelenség.

Otthonomban, akárcsak a nyugdíjasokéban, mindennek megvan a pontos és irracionális helye. Például van egy hatalmas és inadekvát párna: miután az ágyban megtámasztottam vele a hátam, ezt mindig a fotelbe kell visszahelyezni, mert bár ott is hatalmasnak és inadekvátnak néz ki, a tekintetem már átsiklik rajta: hiszen ott a helye.

munkások Fornettivel

ipari utasítás

(apai utasítás)

Megelevenedett előttem a Nyomtávváltásban látott, bolgárul beszélő (?), patás lény, akit Miklós Marci alakított. Ugyanez, szőkében: diabolikus, egyszersmind ortopéd jelenség.

Kapcsolatunk természete: "együtt gyászolunk".

De azt is ritkán.

Egy kis kartonfigura, kartonmotoron hány a levegőbe, porse, szerelem, száguldás, kartonszalagkorlátok között, szemmagasságban repeszt. Ráadásul héberek a sorok, mert jobbról balra halad, a kartonhaját pedig balról jobbra fújja a szél.

Az anyám elvesztésétől való félelem, amit rövidítésekkel felírok egy papírra, és nem engedem meg Panninak - aki magával van elfoglalva-, hogy belenézzen. Az autóban alig férünk el, Erik nyúlt, kamasz lábai a hátsó ülésről a műszerfalig érnek.

Hosszú kamaszkor, zsúfolt élet, leselkedő halál, leselkedő ismerősök és megoszthatatlanság.

Maksz nagy várakozásokkal érkezett Budapestre. Vett két jegyet az operába 15 ezer forint értékben, aztán elnézte a dátumot: az előadás egy nappal korábban volt, plüss páholyaink üresen tátongtak azon az öntudatlan estén. Maksz jövetelének apropója egy nemzetközi filmes szervezet találkozója volt, mely épp saját összeomlásáról referált a tagjainak Budapesten.  A tartózkodás meghosszabbítását pedig hozzám kapcsolódó hiedelmek inspirálták ("nem számít a korkülönbség", "bármikor bárki készen áll egy másik országba való költözésre", "a szerelem minden határon átlép", a szerelem tényleg). Maksz a visszafelé szóló repülőjegyét is elnézte: este rájött, hogy hétvége helyett már másnap hajnalban el kell indulnia, a hátralévő időre pedig máshova küldtem aludni (a szerelem egyébként tényleg  minden határon átlépne). Élményskáláján Budapest átbillent a  David Lynch tartományba, éjszaka hangokat hallott, majd anyám szobája előtt egy nagy Fülbe botlott.  Nem jutott el fürdőbe sem, és a városból végül alig látott többet, mint egy hostel szobát és egy villamosvonalat.

Erre jön Béla Lugossy Bécsből, alig három órát vonatozik, én a munkáimat félreteszem, és négy napot megállás nélkül vele töltök, mintha valakim lenne, a zsebemben viszem mindenhova,  mert így jön ki, Béla ugrál örömében, a város különböző pontjain ízletes ebédek és vacsorák tisztes sorát fogyasztja el, a Széchenyi összes termálmedencéjében megforgatja testét, a gőzkabinok minden gőzét felszippantja, és akkor mindennek tetejébe egyszer csak petárdák hangjára leszek figyelmes: és igen, a Fürdő külső medencéi felől tűzijáték ropogása hallatszik - mert Béla megérdemli. Jutott neki.

"Please, go DEEPER inside the emotions of your characters."

Ezt kaptuk útravalóul. Még gondolkozom, megfogadjam-e, úgy írnék végre egy olyan jóleső felszíneset.

Maksz nagy várakozásokkal érkezett Budapestre. Vett két jegyet az operába 15 ezer forint értékben, aztán elnézte a dátumot: az előadás egy nappal korábban volt, plüss páholyaink üresen tátongtak azon az öntudatlan estén. Maksz jövetelének apropója egy nemzetközi filmes szervezet találkozója volt, mely épp saját összeomlásáról referált a tagjainak Budapesten.  A tartózkodás meghosszabbítását pedig hozzám kapcsolódó hiedelmek inspirálták ("nem számít a korkülönbség", "bármikor bárki készen áll egy másik országba való költözésre", "a szerelem minden határon átlép", "a szerelem mondjuk tényleg"). Maksz a visszafelé szóló repülőjegyét is elnézte: este rájött, hogy hétvége helyett már másnap hajnalban el kell indulnia, a hátralévő időre pedig máshova küldtem aludni ("a szerelem tényleg legyőzi a határokat"). Élményskáláján Budapest átbillent a  David Lynch tartományba, éjszaka hangokat hallott, majd anyám szobája előtt egy nagy Fülbe botlott.  Nem jutott el fürdőbe sem, és a városból végül alig látott többet, mint egy hostel szobát és egy villamosvonalat.

Erre jön Béla Lugossy Bécsből, alig három órát vonatozik, én a munkáimat félreteszem, és négy napot megállás nélkül vele töltök, mintha valakim lenne, a zsebemben viszem mindenhova,  mert így jön ki, Béla ugrál örömében, a város különböző pontjain ízletes ebédek és vacsorák tisztes sorát fogyasztja el, a Széchenyi összes termálmedencéjében megforgatja testét, a gőzkabinok minden gőzét beszippantja, és akkor mindennek tetejébe egyszer csak petárdák hangjára leszek figyelmes, kintről: és igen,a Széchenyi Fürdő külső medencéi felől tűzijáték ropogása hallatszik - mert Béla megérdemli, jutott neki. Mert csak.

Azt álmodtam, hogy Bálint nagymama halványlila otthonkájában,  zárkózottan vonul a lakásban, és hogy kiderült, ő is rosszul van valamitől, nem csak én. Egy jól levágott sörény profilból és a visszakapás illúziója megint az őrületbe kergetnek. Mert komolyan mondom, ha nagyanyámként kapnám vissza a kisgyereket, biztos azt is elfogadnám.

Ez a lehetetlen toporgás.

Világok találkoztak.

Mondjuk egy olyan húsz éve azt sem tudtam elképzelni, hogy lesz mellem. Az a baj, hogy a további terveim nem biológiai alapúak, sehol sem látom a garanciát.