... amiből a gimnázium 4 éve alatt nem sikerült kilépnem. Nem, ez nem a pihenős, úgyis mindegy egyes, ezek mind olyan egyesek voltak, amelyekért egyenként, keményen megharcoltam. De sajnos a közvetlen kapcsolat ellenére sem váltak kettessé.

"Kedves Júlia!

Köszönjük megtisztelő érdeklődését és jelentkezését a Ha nem sikerül, az anyád majd eltart szövegírói pályázatára. Ezúton tájékoztatjuk, hogy pályázata az elbírálás során továbbjutott az utolsó fordulóba, de ezúttal másik jelöltre esett a választásunk."

Késve lépek be az osztályterembe. A táska hanyagul a félvállamra vetve, mint a gimnáziumi későnérkezőknek. Little Miss Sunshine ül a padban, előtte egy tekercs vécépapír ("itt a piperéd"), a volt osztályfőnököm és Ákos pedig egyetértésben biztatnak egy feladat elvégzésére. Amikor futok vele egy kört, és elvégzem, kedvesen megköszönik és mondják, hogy nem kellett volna. Ők csak úgy mondták. Hogy addig is, amíg nincs más program, nézzem már meg, nem kéne-e. Én meg készségesen megnéztem, ha már nem volt más program.

De miért nem csinálunk inkább közös programot vagy miért nem várunk együtt?

Ákos, miért nem várunk együtt? Tényleg!

Ákossal dráma próbán vagyunk, Farkas Dénes is segít nekünk: kedves és előzékeny, jé, tényleg, Farkas Dénes hasonlít Ákosra, miért van mindenből kettő. Itt is van felgyűrődött padlószőnyeg.

Amint egy borzasztó, egy elviselhetetlen belsőbe kalauzol.

Valljam be, hogy elkényeztettek

Kihallgatott beszélgetés a nyersen felnövesztett lány és az, aki burokban él.

A nyers féltékeny a burokra, hiányérzetét és gyűlöletét igazságelméletekkel legitimálja: a világ durva, kegyetlen, és te nem ismered. Itt az ideje, hogy megismerd.

Amikor Athalie megrontja Tímeát. Stb.

- Vezekelj.

Ocsmány egy beszélgetést hallgattunk ki a Hivatalban.

- Valld be, hogy elkényeztettek.

A nyersen felnövesztett lány és Jusztina, aki burokban él. A rikácsoló fél féltékeny a burokra, hiányérzetét és gyűlöletét igazságelméletekkel legitimálja:

- A világ durva, kegyetlen, te még nem ismered, Jusztina. A te valóságod nem a valóság. Az én valóságom - az az igazság. Itt az ideje, hogy megismerd. Ha eddig boldog voltál - az a felismerés hiánya, éretlenség volt. Te is boldogtalan vagy, mint én, csak butább és eszköztelenebb. Én tudok harcolni, a büszkeség pedig szinte boldoggá tesz. A szeretet a gyerekeknek való. Ha felnőtt vagy, megtanulsz gyűlöletben és harcban élni. Leigázni a többieket, Jusztina. Győzni a Gáboron, akire nem számíthatsz.  Összekaparni az anyád, akire nem számíthatsz. Beszélni az apáddal, akire nem számíthattál. Ha majd elkezded rosszul érezni magad, beszélhetünk. Az azt jelenti majd: kinyílt szemed.

- De nem, én szeretek így...

- De akkor is én leszek az erősebb.

Jó napot kívánok, időpontot szeretnék kérni.

Melyik doktor úrhoz?

Amelyik nem aláz meg.

Ha nem fejezed be most azonnal - és itt várni kezdtem, milyen büntetést ró ki a pár perce még hisztiző, most már megilletődött, csíkos sapkás kisfiúra - legközelebb nem jössz velünk misére!

Az elhanyagolt nők a legutóbbi olvasmányaim szerint lelépnek vagy megmérgezik a férjüket. Ne várd meg!

álom

egyensúlyzavarral

felgyűrődött

padlószőnyeggel

forgószínpaddal

messed   u p   s p a c e

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

messed   u p   g r o u n d

kár hogy

annyian nézték

és kár hogy

nem látták elegen

Mély megvetéssel kísérem szüleim háztartási  rítusait: ahogy a mosogatóból szivárgó vizet fél éve hordják befőttesüvegekben a vécébe, és nem hívnak szerelőt, mert attól félnek, hogy megállapítja a bajt. Drága lesz, és akkor nem utazhatnak Brüsszelbe vagy nem ehetnek süteményt egy hétig.

De titokban már utánozom is a mozdulatot: amikor minden lehúzás után, a vécé tetejére állva megpöccintem a lehúzó tövét, hogy a kiakadt pöcök, visszailleszkedve a helyére gátat vessen a végtelen zubogásnak. Nem hívok szerelőt.

Mély megvetéssel kísérem anyám elnéző viselkedését apámmal szemben.

De titokban már utánozom is a mozdulatot: leendő apáknak nézek el hülyeségeket. Nem hívok szerelőt.

Hosszú idő után visszatértek a részeg ámokfutások. A "nagyon fáj" és a "vérző szívvel" fordulatok ilyenkor mindig valami ételmaradék kidobását kísérik apámnál - valójában a bátyja korai és a szülei megfelelő időben bekövetkezett halálára, a magárahagyottságra, valamint az elmulasztott szakmai lehetőségekre vonatkoznak. Hallani a vízöblítést, amint Niagaraként zúdul le apám szívéről évtizedek szomorú mosléka, minden második éjszaka.

Annyira unok. Annyira utálok szakítani. Annyira utálom, ha felhív közben valaki más, hogy adjak meg neki egy telefonszámot. Olyan méltánytalan ez a helyzet. És ez a kurva távolság. Ilyen erővel ...

De hát ebben nincs erő.