Mély megvetéssel kísérem szüleim háztartási  rítusait: ahogy a mosogatóból szivárgó vizet fél éve hordják befőttesüvegekben a vécébe, és nem hívnak szerelőt, mert attól félnek, hogy megállapítja a bajt. Drága lesz, és akkor nem utazhatnak Brüsszelbe vagy nem ehetnek süteményt egy hétig.

De titokban már utánozom is a mozdulatot: amikor minden lehúzás után, a vécé tetejére állva megpöccintem a lehúzó tövét, hogy a kiakadt pöcök, visszailleszkedve a helyére gátat vessen a végtelen zubogásnak. Nem hívok szerelőt.

Mély megvetéssel kísérem anyám elnéző viselkedését apámmal szemben.

De titokban már utánozom is a mozdulatot: leendő apáknak nézek el hülyeségeket. Nem hívok szerelőt.