Amióta ezt a kommunikációs kézikönyvet olvasom, ingerlékeny vagyok, sértődékeny, és nem érdekel, ki mit miért tett.

Nemrég kaptunk egy minisztériumi anyagot, amelyben a kormány egy szétcsúszott ppt-ben, Comic Sans-ban bizonygatja, hogy milyen nyitott, t.i. színesbőrűekkel is barátkozik. Kereskedelmi célból legalábbis. Szíve szerint mondjuk nem, de illik ezt kommunikálnia, mert mindenhol jelenlévő trendspotterei jelezték, hogy a nigger meg a kincsüng (ott a pénz!) most divatos. Illetve, hogy kéne egy Facebook oldal, amin lehet minket, tudjátok, lájkolni.

Ragyogó prezentáció! Mély nyomot hagyott bennem: álmomban másnap egy fekete nőnek szabadkoztam, hogy nem úgy gondoltuk, de nem értette, mert addigra sajnos már csak magyarul tudtam.

Amikor meglátta, hogy virágot hajt.

"Egy ilyen züllött kaktusz! Mint én."

Amióta tudom, hogy a 13. kerületben is halnak a polgárok, ott sem szeretnék lakni. Már csak a svájci és nyugat-német kisvárosok vannak hátra, ott biztos tényleg nem történhet baj.

Nem értek hozzá, de az a kép, amiben fűtőtest van, nem profi.

Amióta ezt a kommunikációs kézikönyvet olvasom, ingerlékeny vagyok, sértődékeny, és nem érdekel, ki mit miért tett.

Ahol már forgattak - az a hely meg van gyalázva.

Nyelvi akadályok ételrendeléskor

Mint amikor megkérdezik a saját házamban, hogy ott lakom-e.

Csipog a detektor befelé és kifelé is

buszon hangosbemondóban a bérletemet kérik

A mögöttem álló leköhögi a tarkómat, elém áll, majd folyamatosan gyaláz, nevemet a  káromkodásaiba foglalva, amíg sorra nem kerülünk.

Az országimázs film szinopszisában éppen isteni léptékről írok. Valaki állítson meg.

Eddig tehát 31 évig hülyén vettem le a pulóveremet és a nadrágomat is, mindig elhajolva egy irányba, de mától egyenletesen terhelem mindkét oldalt. Olyan, mintha eddig béna lettem volna, mintha a másik oldal nem is létezett volna. Itt egy új szokás. Mint bal kézzel megtanulni írni. Beizzítani egy új oldalt: olyan, mint egy lelkigyakorlat.

De van egy másik ok is: az anyukám rosszul tanította meg nekem levenni a pulóvert. (Arról ne is beszéljünk, hogy a cipőfűzőt is rosszul tanította meg bekötni, mert ez nem oldalfüggő). Annyira unortodox minden mozdulatunk, olyan mértékben figyelmen kívül hagy mindent, ami a világban természetes, hogy nem is lehetett más eredménye, mint a gerincferdülés és fogínysorvadás. Szóval anyukám először bal kezével belebújik a pulóverbe (ahelyett, hogy karjait keresztezve egy egyértelműen kifelé irányuló mozdulattal megszabadulna tőle), majd onnan bentről segít a másik karjának is kiszabadulni a pulóver rabságából, úgy, hogy azt is behúzza, majd amikor már mindkét karja a pulóveren belül tehetetlenkedik, mintegy leemeli a fején keresztül. Előnye az, hogy színével kifelé válik meg a pulóvertől, nem kell visszafordítgatni - hátránya a gerincferdülés és a félrenevelés.

Megvan a gerincferdülésem oka. Olvastam egy cikket: "Félni a széltől, virágtól, vagy bármitől, ami jobbról jön". A cikk arról szól, hogy bármihez fixálódhatunk. Nekem nem a jobboldallal van problémám, én neurológiailag és vallásilag éppen a jobb oldalhoz kötődöm, azt bálványozom. Amikor vezekelni akarok, leszámolok a bal oldallal: átvetem a jobb lábamat a balon, vagy a kezem ügyébe eső citromot azonnal egy jobb oldali magaslatra helyezem, lesütöm a szemem, és bocsánatot kérek minden hátsó gondolatért, ami a citromot a bal oldallal hozta összefüggésbe, vagy azt sugallta: "mindez nem is olyan fontos".

Ez a kényszer - akarom mondani hit - lehet az oka a gerincferdülésemnek, amit 15 éves koromban mutattak ki, egy évvel azután, hogy először megkaparintottam a Bibliát. Amit talán sokak szerint félreértettem.

Van, aki tartózkodik tőlük, de engem érdekelnek az ugyanolyanná válás aktusai (oltás, érettségi, esküvő, temetés).