Beszéljünk a penészről a fürdőszobában.
Most már ez egy régóta tekergő kígyó: azóta álmodom nagymamáról, amióta meghalt, és mindig azt, hogy tévedés volt az egész: él, csak volt valahol, és most visszajött. Most már húsz éve, hogy mindig ez az élmény ismétlődik: él, csak volt valahol, és most visszajött.
Láttam egy plakátot a budapesti metróban. Szép református gondolat, hogy egy asztalnál ülnek az öregek, a betegek, a gyerekek és a lelki szegények - de miért van sötét?
Annyira megejtő ez a törékeny lábú őz a kabátomon, hogy ma még a zsidógyűlölő eladónő is megdicsérte.
A lépések hivatali értelmezhetőségre korlátozódnak, funkcionálisak és ellenszenvesek. Panaszos, fegyelmezetlen munkaerő vagyok, vágyom rá, hogy jónak tartsanak, de szabadságot akarok.
Már csak arra van idő, hogy az ember a legrosszabbat elképzelje. Öltönyökkel zsonglőrködjön.
J: Aggódtam, hogy nem jön haza, kicsit húzta az időt, felhívtam, és nem vette fel (nem hallotta), és akkor bekattantam, hogy megint kezdődik, szétcsaptam egy üvegasztalt, majd elindultam a sötét éjszakába, mire a lépcsőházban összetalálkoztunk. Kicsit elszégyelltem magam, felkullogtam vele, aztán 3-ig söpörtem egyedül a szilánkokat.
P: Jaj, ez kicsit oroszos.
Várakozunk a repülőtéren és lélegzetvisszafojtva próbálunk eljutni egy közeli európai országba, vagy éppen fordítva, szeretnénk már nagyon haza jönni - de egyik se sikerül. Sokat keringünk folyosók, fehér tranzitok között, bonyolult a rendszer, annyira ismeretlen, hogy végül örökre a váróban maradunk, a világ nem nekünk való.
Azt álmodtam, hogy Britney Spears egy szép, francia nő volt. Ágiéknál egy kiskutya beleharapott a bokámba, plusz ott volt a Tom is.