Megvan. Ez ugyanaz az érzés, mint régen a kórusban. A spirituális átszellemültség és az inkompetencia permanens érzése. Úgy csinálok, mintha tudnék kottát olvasni, ott vagyok, részt veszek, imádom a zenét. De nem értek hozzá. Kínos nekem, hogy a többiek nem blöffölnek. Egy idő után elárulom, hogy nem tudok kottát olvasni. De addigra már senki nem hiszi el nekem. Muszáj maradni. 

Nem igazán vevő a legbelsőbb félelmeimre.

Valaki tényleg nem talál jobb fogást az életen, mint hogy boldog névnapot kívánjon minden Bernadettnek?

Legközelebb, ha megkérdezik, hogy van-e testvérem, azt fogom mondani, hogy sokgyermekes cigány családba születtem, van két húgom meg négy bátyám, és akkor kénytelenek lesznek a jól bevált "áhá, így már értem" helyett azt mondani, hogy "akkor egyáltalán nem értem, miért vagy ilyen"; vagy legyőzni az ostoba előítéleteiket.

"Én mindig megkérdezem a fürdő vezetését, hogy fürdőruhára vonatkozólag mi az álláspontjuk. Tegnap kérdeztem egy fürdőt, nem Pesten. Idézek a levélből: én: érdeklődnék van-e szabályozás a fürdőruha stílusára, fazonjára vonatkozóan, mert szeretnék önöknél hagyományos iskolai tornadresszben fürdőzni, férfi létemre. 
Válasz: szabályzatunk nem tér ki a stílusra, fazonra, a tornadressz is fürdőruha. Várjuk önt!"

Rég láttam ilyen konstruktív alkoholistát, komolyan.

A reményteleneknek is kell a mámor.

A tisztaságmániásoknak is kell a mámor.

A hipochondereknek is kell a mámor.

Már várom, mikor indul hódító útjára a bio-mobil (amit majd senki nem engedhet meg magának).

Persze ebből az első év le lett harakirizve. Régi idők, szép problémák, gyorsan eljáró kezek.

Ha tudtam volna, hogy

- minden év megismételhetetlen

- minden hiba megismételhető

- ilyen közel a halál,

tartózkodom a teátrális gesztusoktól és jobban odafigyelek.

Tízéves a blog.

Utazunk, tele a lelkem mocskos ipari tájakkal.

"A falon egy nyíl az utca másik oldalán lévő fotográfus felé mutatott, ahol húsz percen belül bárki megkaphatta önmaga szánalmas képmását: hat darab azonos fizimiskát."