Megvan. Ez ugyanaz az érzés, mint régen a kórusban. A spirituális átszellemültség és az inkompetencia permanens érzése. Úgy csinálok, mintha tudnék kottát olvasni, ott vagyok, részt veszek, imádom a zenét. De nem értek hozzá. Kínos nekem, hogy a többiek nem blöffölnek. Egy idő után elárulom, hogy nem tudok kottát olvasni. De addigra már senki nem hiszi el nekem. Muszáj maradni.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.