Egy ország, ahol a szűrővizsgálatokat a wellness kategóriában kínálják a kupon oldalakon.

A legfelfoghatatlanabb ebben a halálban, hogy teljesen logikus volt.

"Mondd meg a Csabinak, hogy itt van a Zsolti!"

A grillezésen versenyzett a hal- és a rákmintás szalvéta, végül eldőlt, és egy önfeledt, sokgyerekes vendég elkiáltotta magát, hogy győzött a rák; emberek hogy dobálóznak a szavakkal.

Svájcba indultunk, de Románia lett belőle.

Ez csak egy járvány eleje.

Nagy öröm lesz majd a születésnapomon, amikor öt napra rá jön az ő születésnapja.

Innen az idő elkezd visszafelé számolódni, és a régészeti leletmeghatározás origója a halál lesz, a lelet nem a születése utánról, hanem ... évvel a halála előttről származik.

A halál az, ami előtt az embert ide tolják be, meg oda tolják be.

2002 januárjában volt egy múlni nem akaró gyomorhurutom - több, mint egy hét végtelennek tűnő hányinger a belvárosi barlangban -, miközben a chilei bányászok beszorultak egy alagútba és a mentésükért izgult a világ azon fele, ahova a hírek elhatoltak. A végtelennek tűnő betegség és a bezárt bányászok kínjai ebben a másfél hétben egyetlen univerzumot képeztek és egymást igazolták: abban az egy hétben a világ a bizonytalansággal és klausztrofóbiával viaskodott.

Most meg megneszeltem, hogy Szabó Zsófi a Jóban rosszbanból "az édesapját siratja", "nehéz hetek várnak rá", "erősnek kell lennie", de "az idő majd mindent begyógyít". Ismét egybenyíltak a világok, és én naponta kapok újabb és újabb útmutatást a gyászhoz. Mindig van valami a médiában, ami az én kínomhoz hasonló, mindig lappanganak valahol chilei bányászok, magányos árvák vagy önsegítő csoportok.

valami ünnepélyesen, nagyszabásúan rettenetes

Nem szól bele semmibe, nem ütközöm az akaratába.

Volt - nincs.

Papa volt - Papa nincs.

Nem is tud róla, hogy temetik. Milyen kiszolgáltatott.