Eddig a május volt a kedvenc hónapom.

Most tudtam meg, hogy írják az apám nevét.

Nincs napi igazság időjárás nélkül.

- vajon a temetés melyik pillanatában fogom megérteni, hogy ez nem egy túl jól sikerült születésnapi köszöntés -

Egy hónapja még egy teljesen másik világban éltünk. Anyám szerint a baj előtt még soha nincs baj. Illetve a temetkezési vállalkozó tisztességtelen húzásai közepette felidézte Királyfalvi Pál(?) munkatábor beli bonmot-ját, amit a rab egy alapos verés után engedett meg magának, mi szerint: Na, most ment el a kedvem az egésztől.

Megjelentek az első képek és nyilvános gyászoló sorok. Megláttam a hírt teljes névvel (az egyik az én nevem is). Jöttek az együtt érző sorok, az ismert mondatok. Ez már az? Ez akkor mostantól egy olyan halál, mint a többieké.

Szóval igen, ez mindaz a szörnyűség, amit el lehet képzelni, a Sátán a sarkunkban liheg, de olyan kedvesen van az egész elmondva a gyerekeknek, hogy szinte emészthetőnek tűnik. 

http://julisom.blog.hu/2014/05/03/fekudt_vele

Ezek szerint az álmok nem hazudnak. Tojás mondjuk nincs, csak agyi áttét van.

Egy láthatósági mellényben menetelő óvodás csoporttal szemben egy érdeklődő vietnámi delegáció.

Álmomban Papának tojásból volt a szeme, egészen folyékony, feküdt vele, nem volt jól, kijött rajta egyszerre az összes mellékhatás, ami a kezeléshez jár.

Egyáltalán nem hülyeség ez a keresztény családoknál látott felfogása az életnek, mi szerint az élet / a házasság / a munka kötelesség, kényelmetlen, de szép feladatok sorozata, és mindet szentesíti a feltétel nélküli engedelmesség. Így talán kevesebb csalódás éri őket, ráadásul sokan közülük elég szépen (jobban) teljesítenek.

Fogyni vágyó menyasszony akarok lenni.

Legfőbb ideje a két hetes pozitív szemlélet-kúrát elkezdeni, vagyis két héten át feljegyezni minden nap a jó eseményeket. És csak azokat. "Hogy más fénytörésben..." Kíváncsi vagyok, működik-e.

Ma reggel... - ja de nem, ez pont nem volt jó.