"Juli, sokat hondolok rád! hondolok=gondolok"

Most szerelmes lettem.

- Te vagy a technikailag legkiszolgáltatottabb munkatársunk.

- Úgy érted: inkompetens?

Gyömbéres almatea, Calvados, orosz csokoládé. 

Megint egy precíz őrült: mindig ott van pontosan, amikorra megígérte.

Homályos, tizenhárom évvel ezelőtti kirúgások. Ah, ismét egymás felé sodort az élet, jönnek a virágos költemények.

A bajok általában akkor elfogadhatók számára, ha valaki már kanonizálta azokat: semmilyen ismeretlen eredetű és / vagy orvosilag nem bizonyított kórnak nincs itt helye, amíg más családban is fel nem bukkant, méghozzá közeli, megbízható ismerősökében. Akiket már látunk együtt létezni a különböző problémákkal, és meggyőződhetünk róla, hogy csak kis mértékben és követhetően változtatta meg az életüket, és ettől még ugyanúgy békávéznak. Úgyhogy biztos nekünk is ilyen bajunk van. Például az Istvánnak is van ez a problémája, hogy nem ehet savanyúságot, valamire allergiás, ami a savanyítás közben keletkezik, vagy a konzerválás során kerül bele a csemegeuborkába. Hagyjuk a nárcisztikus nyomozást másra, biztos nekünk is ilyenünk van - hiszen István már bebizonyította, hogy lehet ilyenje magyar értelmiséginek. Vagy például a Gazsinak, meg a Julinak, az egész családnak van ez a candida (2002-es divat) és csak olvasztott sajtot meg pirítóst ehetnek (2002-es gyógymód), ez is biztos az lesz, meg ne nézesd. Amíg másnak is fáj a hasa, biztonságban vagyunk.

Ismertek még valakit, akit minden felzaklat?

Gyöngyvirág illata van a házmesternek.

Borgen - az első skandináv dráma, amiben eldugul a lefolyó.

Sok a válság és kevés a katarzis. De jók a zenék.

"(Azt írom le, amitől meg akarok szabadulni.) Amit jónak tartok, azt nem írom le."

Negyed hét és negyed kilenc között:

vigyázni kellett Papára, aki összetörve, darabokban érkezett a házibuliba, rózsaszín inget és szűk, fehér farmernadrágot viselt, amit a hetvenes években sokan, a torkára pedig egy villanykörte volt szerelve, ami segített neki valamelyik életfunkciójában. Bár jól illett a környezetbe, biztos, hogy nem csak a karnevál miatt volt a nyakán. Össze volt törve, alig tartotta valami egyben. Fából voltak a tagjai, egyszerű fonalak közöttük a szalagok. Éreztem, hogy nagyon kell vigyáznunk rá, mert bármelyik pillanatban széteshet. Mondta is, hogy kriminális állapotban van. De azért részt vett. Aztán hirtelen a tenyerembe ugrott, kis, fürge, kitömött egérré változott, majd egyszer csak rápenderült az asztalra, és ott táncolt - de továbbra is nagyon érzékeny maradt. Ezt mindenki látta rajta, aki ismerte őt. 

Folyamatos metamorfózison megy át. Az ölelésből már fél éve minden alkalommal kiderül, hogy éppen milyen vékony, és hogy hány darabból áll. Hát, fogy. De még így is játékos.