Negyed hét és negyed kilenc között:

vigyázni kellett Papára, aki összetörve, darabokban érkezett a házibuliba, rózsaszín inget és szűk, fehér farmernadrágot viselt, amit a hetvenes években sokan, a torkára pedig egy villanykörte volt szerelve, ami segített neki valamelyik életfunkciójában. Bár jól illett a környezetbe, biztos, hogy nem csak a karnevál miatt volt a nyakán. Össze volt törve, alig tartotta valami egyben. Fából voltak a tagjai, egyszerű fonalak közöttük a szalagok. Éreztem, hogy nagyon kell vigyáznunk rá, mert bármelyik pillanatban széteshet. Mondta is, hogy kriminális állapotban van. De azért részt vett. Aztán hirtelen a tenyerembe ugrott, kis, fürge, kitömött egérré változott, majd egyszer csak rápenderült az asztalra, és ott táncolt - de továbbra is nagyon érzékeny maradt. Ezt mindenki látta rajta, aki ismerte őt. 

Folyamatos metamorfózison megy át. Az ölelésből már fél éve minden alkalommal kiderül, hogy éppen milyen vékony, és hogy hány darabból áll. Hát, fogy. De még így is játékos.