Gyorsan elmúlt ez a hétvégi eufória.

Azok a kiábrándító padlócsempék Facebook-on. Főszereplő tükrök, a szelfik sarkában vécékefék. Az egész szaniterfelvonulás. Brutálisan feltárt otthonok, szent együgyűség. Ki tud a vicces tartalmakra figyelni ennyi tragikus csempe között? Mi az üzenet? Konyhai járólapok, a közölni nem kívánt részletek. Minden meg lett írva rég. Minden szerencsétlenség. És ezek voltak a boldog emberek.

Nem elemeztem még ennyit csokoládét.

Mondjuk jó lenne nekem egy időmassza is, valami infantilisebb édességgel.

Keserű, de jól strukturálja a délutánt.

A csokoládét egy nagyon távoli szobába helyezem, és kettesével járok a kockákért.

Feltartóztathatatlan!

És ismétlődik!

Fiktív gyerekkori fényképekkel álmodom, másik gyerek vagyok, másik albumban. Érdekes. Több így rajtam a rózsaszín.

Születésnap. Ahogy a babazsúrból átívelünk a szivárvány buliba, és heterók játszanak heteró játszmákat egymással!

Esznek, utaznak, szülnek.

Megfigyelni a fényt! Arany élet.

Shameless underwear?

Ja, hogy seamless.

"A kamaszként befutott énekes Szandi és családja is rendszeresen párologtat otthon. Két hideg párásító berendezésük van, amit rendszeresen használnak is, mert a gyerekek nagyon érzékenyek és köhögnek a száraz levegőtől."

Találtam egy "Kísérleti templom" nevű mappát.

Kommentelő: "Boldog születésnapot!" (A halott Facebook oldalán robotikus idiotizmussal megjelenő jókívánság, egy számomra ismeretlen részéről.)

Spam bejelentése -> levél a kommentelőnek.

J: "Az ünnepelt már nem él."

Kommentelő: "Isten nyugtassa!"