Régóta foglalkoztat a kérdés: a ronda tárgyak oka. Amilyen elkeserítő a ronda tárgyak létezése, annyira megnyugtató is: mégsem lehet olyan opportunista ez a világ, ha ronda és nem hasznos tárgyak is elférnek benne. Ha ronda (de nem gonosz) tárgyak létezhetnek, és nem fenyegeti semmi a létüket, akkor még egy egész csomó minden részesülhet irgalomban. Sokfajta létezés felütheti a fejét. Nem kell mindennel elszámolni, nem kap büntetést az, aminek nincs igazolt értelme (mint például, hogy hasznos, mint például, hogy szép). A ronda tárgyak jelenléte a bizonyíték rá, hogy ugyanakkor képtelenség összevarrni a racionális világot, kormányok, divatdiktátorok, orvosok és tanítónők igyekezete ellenére, sosem lehet rend esztétikailag és erkölcsileg sem. Mert túl sok a hely, és ... bármikor bejöhet egy ellenőrizetlen, ronda tárgy. A ronda tárgy a rés a pajzson, a ronda tárgy a szabadság, a ronda tárgy esetlegesség, és biztosság helyett ekként az istenbizonyíték. 

Mindenki többet és jobbat érdemel.

Ma nem sikerült megvalósítanom az erőszakmentes kommunikációt. Legalábbis lengyelül. 

"Szépséghibás áruk boltja: Miért is lesz jobb ez a 2015-ös év?"

Miért? - csillan fel a szemem.

Nem is az a megrendítő, hogy Margitnak fél szeme van, hanem az az idült vigyor az arcán. És minden egyszerű szituációt megmagyaráz. A konyhában étkezésről beszélünk, a csapnál meg vízről, meg hogy ki hova áll. Aztán villanykapcsolásról és megint étkezésről. Szeptemberben kapott kitüntetést. Világok, amelyekhez nem szerettem volna tartozni.

Jó időérzékkel rendelkező férfit keresek élet leélése céljából.

Ne haragudjatok, most lusta vagyok süteményezni, éppen dolgozom.

Nem is hívnám összeveszésnek, inkább csak közös csodálkozásnak afölött, hogy még mindig milyen rosszul jövünk ki.

Az ártalomcsökkentés a világ egyetlen működő stratégiája.

A Perfect Pussy-t hallgatva feltettem magamnak a kérdést: lehetek-e én még valaha ennyire dühös?

Amíg nyáron megölelhettem még álmomban, és egész élőnek tűnt, illetve azóta is sokszor visszajárt dohányozni, novemberben már bogármerevségben fordult le a székről, és úgy maradt. A halálnak vannak fokozatai. Azért remélem, még nem visszavonhatatlan.

"Két medve áll az Északi-sarkon, és térdig érö szélben fagylaltot kaszál." 

(Ünnepi hangulat, in: Bohóc oldalak)

Minden nap meg kell innom 5 dl Pávai Vajnát a magas jódtartalma miatt. A víz 1,5 literes kiszerelésben kapható, három naponként kell újat kinyitni és két pohárral meginni belőle. Van első, középső és harmadik nap. Megyek fel a lépcsőn, és tervezem az estét, milyen feladatok állnak előttem. Ma középső nap van, közepes mértékben kell megdönteni az üveget, hogy kifolyjon belőle a víz. Ez valamennyire fel is készít a holnapra, akkor ugyanis véglegesen ki lehet üríteni a palackot, össze lehet préselni és szelektíven kidobni. Holnapután pedig egy vadonatújat kinyitni. Ilyenkor erősen pezseg, a nyitáskor majdnem mindig melléfolyik. Viszont már számolhatok vele, hogy ezután újra középső nap lesz, az az egyszerű, az a kommentár nélküli, az az önfeledt nap, amikor nem kell egyáltalán az üvegre gondolni, csak a vízre. 

Visszatért a biedermeier énem: romok helyett zongorázó cukrászdákba vágyom, szubkultúraellenes fehér csipketerítőket és gesztenyeszívet szeretnék, egy kockázatmentes és romlatlan világot, ahol a cukor és a rák nem korrelál, de legalábbis még nem tudnak róla.

Ők a vesztesekről való beszéd nyertesei.