Na, már az első deperszonalizációs élményemen is túl vagyok: ma megláttam a nevemet a levelezőrendszerben, és teljesen meglepődtem, hogy az a bizarr betűsor engem fed.

Reggel kinyitom a szemem, és átadom magam a függőségeimnek.

Igazi kommunisták a barátaim: még a hitvesi ágyukba is beengedtek.

Pl. olyanok, mint hogy "beugrottam szénáért".

És most valami teljesen más: valaki elhagyott egy nemzetiszín szalagot a lépcsőházban.

A frissen megszerzett tudás mámora

Is!

Például!

Például az ősemberek is.

Például dédanyáink is.

Például a japánoknál is.

Például az indiaiak is.

Például az inkák is.

Rózsaszín nejlon lábnyomokra kellett lépnem, ezeket kellett követnem meghatározott sorrendben, több körben. Nem reménytelen, de reménytelen. Éreztem a tarkómon a kontroll hideg leheletét, egy láthatatlan Zsuzsa néni ellenőrizte, hogy jól haladok-e a földre helyezett vékony hártyákon, nyilván nem.

Bármilyen holisztikusak, azért engem itt se hallgattak végig.