Rózsaszín nejlon lábnyomokra kellett lépnem, ezeket kellett követnem meghatározott sorrendben, több körben. Nem reménytelen, de reménytelen. Éreztem a tarkómon a kontroll hideg leheletét, egy láthatatlan Zsuzsa néni ellenőrizte, hogy jól haladok-e a földre helyezett vékony hártyákon, nyilván nem.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.