Amikor még mások voltak az egzisztenciális problémák, mert még (majdnem) mindenki élt.
Szólj hozzá!
Felszállnak
A Központnál felszállnak a négykerekű nyugdíjasok, drukkolok nekik, hogy fel tudjanak állni, meg le tudjanak ülni.
Az ország rengeteget álmodik Orbán Viktorral - Orbán Viktor bezzeg nem álmodik az országgal.
Álmomban ott ült velem szemben, megereszkedett, hurkásodott arccal, rendelt pizzát evett dobozból és a bőrén kicsapódott valami narancssárga (mint aki előzőleg túl sok répát evett, de persze mindenki tudja, hogy ez a narancs). Atyai volt és cinikus, és úgy beszélt, mint Bödőcs.
Leöntöttek egy rászoruló gyerekeknek adományokat szállító kocsit festékkel. Pedig nem is kis szíriai terroristáknak, apró négereknek, vagy túlszaporodott cigány családoknak szállítottak volna! Azt hittem, legalább az álszentségnek van még becsülete!
Mások fűszerezni szoktak, nekem vakolat hullik a vacsorámra.
Felnéztem a plafonra a konyhában, és az ÁNTSZ nevében bezárattam.
Jegyértékesítés: Kedves Juli! Foglaljak egy plusz jegyet, vagy egyedül jön Az öngyilkosra?
Juli: NEM SZERETNÉK EGYEDÜL MENNI AZ ÖNGYILKOSRA!
Szálloda
Érdekes, hogy annak idején a szálloda vonzó környezet volt, és sok vidám videoklip játszódott szállodai úszómedencék szélén. Mára meg kínos, vagy deprimáló lett minden, ami hotel.
Óhatatlan növekedés és a hatással levés illúziója
Támogatom a nemnövekedést, de előreláthatóan ez csak a csillapíthatatlan túlnövekedés révén érhető el. Nő minden, ameddig bír, aztán vége lesz. Nem tudom, ezt meg lehet-e akadályozni, szerintem a délutáni közösségi beszélgetések a nemnövekedésről csak az egyén szénhidrátfogyasztását növelik (az egyén növekedését serkentik és hulladékot termelnek). És amíg beszélgetünk, addig is minden növekszik. Az elhangzott szavak száma is nő. A klíma is változik.
Öregebb leszek. Nem tudom, mi lesz a "gyerekeinkkel".
A törvény nem ismerete nem mentesít a felelősségre vonás alól.
A sors ismerete nem mentesít a sors beteljesítése alól.