- Nagyon örülök, hogy látlak.

- Ez az extasy?

- Ez a Mirkó.

A foteleket elvitték, az oldalt megtalálták. Virág, Dávid, Peti, meg anyácskám, nem hülye. Nem veszélyes ez? A Várból egyedül gyalogolok le hajnalban, az árnyékom pedig mellettem suhan a házfalon. Olyan békés, langyos a séta, hogy nem is baj, ha egyedül teszem. Félúton majd megvárom a buszt, csak hét perc kimaradás, könnyen átvisz a hídon. Pesten elköltök egy fél joghurtot és bekrémezem az arcom. Örülök, hogy a fejfájás ellen nem vettem be gyógyszert, ma sem ittam, ma sem drogoztam. Nem sikkasztottam, Körminek visszaadtam. Sikerek és sikertelenségek váltják egymást. Az egyetlen, amitől kerekebb lehetett volna a nap, ha megeszem az  almát. A zenét már el is felejtettem, alig volt, ritmusérzéke is a sorsnak jobb, mint dorfmeisternek.

Hetekig látogatta a kirakatban a vonalzót, míg végül nem találta ott. Valaki érdemtelen elvitte, aki egész életében csak görbéket rajzolt.

A barátok elhessegetik az ágya végébe ült fekete madarat. Mit nem tesz a szeretet, a madár nevet vagy édesanyám nevet. A madár helyett most édesanyám nevet, a napfényes szobában szőke, szép szobor van, ha beszél, is őszinte, a szoba közepén, egy fotelben ülve, az ablakot ne csukjuk be.

Görkorcsolyával igyekeztem, billegtem egy kis teremben, fehér kövön bickli gurult elém, hogy kapaszkodjak abba, anyám az ablakmélyedésből nyújtotta a kezét, hogy kapaszkodjak abba. 

Valakinek ment mellettem egyedül a korcsolyázás, még lehetek, de nem én voltam.

Nagyon szeretnék aludni. Itt állok a semmiben, nincs kontextus, csak félelem, semmi nincs, létbe vetett térelem lehetek, ha létezem. Majd kontextussal, almával, Aspirinnel, meg végtelen sok alvással kipárnázom, hogy könnyebb legyen belefeküdnöm, a másik oldalra fordulnom. Háthogyha az nem üres, az nem végtelen, viszonyításnak vagyok magamhoz viszonyított küzdelem.

Nagymamát, ha kókuszt evett vagy kaszinótojást, mindig megbüntették. Testi túlkapásában derengő, félelmes anyai ág, jó étellel kerekített, kötszerrel meg szeretettel összetartott világ. Folttal befoltozott, újra újragondolt, újrahámozott.

Magányos, kóbor szellem az ötödik kerületben, apám, hogy minden utcán szembe jön, bevásárlás után, villanykörtével büszkén és egy padlizsánnal, aláássa a családi mélylogisztikát. Apám a honoráriumtól  boldog, egy padlizsán erejéig, átfut az arcokon, megáll az idő, a jutalmat azért kapta, mert ismeri, ha magát is meg nem is, 56 éve a padlizsánt eszi.

Dinamikusan építek, ahogy rombolok, ha kicsusszan a kezemből a gyorsan szerzett tál, a porcelán ripityára törik, a többi a földön elterül, a drága padlizsán, ne búsulj, honorált, drága apám.

Anyám: És merre van a sugárzónő?

Leövey doktor: A lánya, az a sugárzó nő.

 

Kösz.

Kovács Judit issza anyám narancslevét.

Add tovább - page 23 játék

1. Ragadd meg a hozzád eső legközelebbi könyvet
2. Csapd fel a könyvet a 23. oldalon
3. Keresd ki az ötödik mondatot
4. Tedd közzé a szöveget az oldaladon ezekkel az instrukciókkal együtt.

"Ursula értékes öröksége, kockázatos és kétségbeesett lepárlási műveletek után, a hét bolygófémmel összeötvözve, hermetikus higannyal meg ciprusi vitriollal maratva, majd retekolaj híján disznózsírban újra megsütve, elszenesedett, töpörtyűvé zsugorodott, és nem lehetett az üst aljáról levakarni."

Száz év magány

Ma már külön dobozt kell a mozgásnak vásárolni, ettől olyan természetes.

Amikor lehúzza a vállam a péntek is, a szombat, nem akasztok rá még egy táskát, tele Beszélőkkel. A tapintat bársonyhercegnői lejtettek el mellettem, nagy, csukott szemekkel, szépen, kereken. Vigye el a könyvedet az indolenciafutár, kicsi baronesz.

Nem keréken gurulok, nem a fénnyel repülök. Neked a cipelés nem elég konkrét? Csak az általad kijelölt idősávban létezem. Nem elég konkrét, hogy egyébként is van mit, vécépapírt meg masnit, te azt akarod hallani, hogy egy orrszarvú állt meg előttem. Tessék, egy orrszarvú állt meg előttem az úton, s mert még mindig ott áll, nem jutok át hozzád, nem fogok cipelni neked, se sokat, se keveset.

Édesanyám gyönge, vékony hétvégébe vezető ösvénye szőlővel kimagozva, hét fejjel kikövezve. Kétbanános éjszakába mélyen belevájva, tudással-nemtudással lett a lét övezve, levágom mind a hét fejét. Szőlőszemű sárkányunkkal hadakozni új, az enyém úgy megszoktam, a fürdőszobáig ha jutottam, eddig nekem volt csak kikövezve, szőlőmaggal felhintve a gyönge, vékony út.

Kettőig fogja kérdezni, mi legyen a csirkéből, kettőkor aztán, a Corvin mozi felé, megcsinálom kézen járva, bukfencezve a csirkét. Kiül a homlokomra a veríték - szeretettől vezetett háztartásunkat csirkemozaikból, üres hűtőből és bevásárlókényszerből összerakjuk ma is. Elmulasztott feladatból, vodkába ölt jóságból, humorból meg vallomásból, leégetett csirkéből meg leértékelt fogpasztából.

 

 

 

Az eltűnt felvágott története

Ja, hogy hozott, csak megette.