Nagyon szeretnék aludni. Itt állok a semmiben, nincs kontextus, csak félelem, semmi nincs, létbe vetett térelem lehetek, ha létezem. Majd kontextussal, almával, Aspirinnel, meg végtelen sok alvással kipárnázom, hogy könnyebb legyen belefeküdnöm, a másik oldalra fordulnom. Háthogyha az nem üres, az nem végtelen, viszonyításnak vagyok magamhoz viszonyított küzdelem.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.