Könnyen kiengesztelhető történet, szelíd, mint egy felgöngyölt bársonyszőnyeg.
Szólj hozzá!
Harmadannyira lennék csak harmad, kerek lenne minden, adogatok a messzeségbe, kokettálok a szilvareszttel. Mérlegre állok, farmerrel már ötvenkettő, lemorzsázom, fegyelem ide vagy édes álom, háromszor is éhes vagyok, háromszor is lemorzsázom.
'89-ben született, de hazakísért, a katalán zászlótól dobban a szíve, okos, helyes kiscsávó, volt pénze fantára.
Szilvaresztbe fordult, én meg erre elmentem otthonról. "Zzia, dzica, bejössz?" Hrrrr. Ilyenkor mindig főz, ilyenkor sose megyek be. Különben szerinte a szomszédék macskája verést érdemel (érdemel verést), mert átjön kidönteni a földet, és a szürke lábnyomait hagyja a függőfolyosón. Nagytestű, szürke macska, nem kap szilvaresztet.
Vettem négy muffint neki, ebből hármat megettem, rózsaszínű hétköznapon, hirtelen, pénteken. A teméntelen édesség láttán a lábam is keresztbe tettem, mondtam, hogy a keksz a vesztem! Kidőlt a keksz, és egy pillanatra megijedtem: rá a poros ágyra, de Szürke Mancs a korongokat visszaterelgette rendesen a szobába. Már nem a konyha a perspektíva, álljon bár ki brokkoliszár mind a két zsebemből, előttem dereng egy napsütött, konyhakerti aranykor. Légköri képződmény csak a bánat, felhő hozta elégség, minden jó az úgy, ahogy van, félegészség meg -szépség. Olyan könnyű felhőn enni, öröm viszi a bánat, megszokni és megszeretni kényszerbeteg apámat.
A szemlélés tárgya: baba
A grabancomnál fogva felültetett a polcra, a szoknyám felcsúszott a nyakamig, de az abroncsa így is a térdemet verdeste. A szilva megerjedt a számban, amíg arra vártam, hogy leszedjen onnan.
A sarokból kaparjuk ki a milánói szószt, és mindenki a saját allergiájáért perel. Térdre esve követeli, hogy
- Értsd már meg, én vagyok az, én vagyok, akinek a legnehezebb az életet elviselni!
Kiesik a szószék mögül a meggyőződéssel. Térden kúszik a meggyőződéssel, keresztbever mindenen. Kikaparja a sarokból a milánói szószt, koszos ez, de ízletes. A templomban sötét van, és a padok közt mindenkit eláraszt a részvétlenség, ahogy a saját rózsafüzérét morzsolja. Alapvetően mindig hárman vagyunk és a féltő nemértést gyakoroljuk. Bár tudtad volna! Neked a legrosszabb, mert nem tudod még, a te allergiád felelős az én allergiámért. A koncentrációs tábor, a kiirtott felmenők, a hazatérők, a semmiről nem beszélők, az öngyilkosok, a betegek, a korán véget érők. Ti hadseregnyi, háborús feldolgozatlanok, mind allergiát okoztok.
Kaptam egy listát, miket kell venni:
üvegtábla
asztal szélére helyezett dolgok
asztal szélére helyezhető dolgok
fél zokni az ágy szélén
ágy, szélén fél zokni
kis könyvek, rajtuk nagyobbak
nagy könyvek, alattuk kisebbek
asztal széle
ágy széle
vidám játszókészletet kis manieristáknak.
Hiába mondom: azért legyen kevés dolog egy helyen, hogy annál kevesebb kerüljön konfliktusba, s összeomlani is annál kevesebb omoljon. Ha a szélére tesszük, legalább leesik vagy fönn marad.
Erdély Dániel 26 éve bonyolódott bele egy geometriai forma vizsgálatába, amikor dr: Rubik Ernő formatan órájára egy spidron reliefet készített.
Nem csőszerű féltés ez, ahogy azt képzeled: szerteágazó családi ágazás, tágassága, mélysége tragikus, időben és térben hátrafele lát. Egy óriáskerékre ülteti fel a család kopott tagjait, eltompult nagypapát és vég nélkül bomló nagymamát. (Van, amitől csak a tiszteletlenség ment meg, kérlek, gyakorold te is a tiszteletlenséget.)
Hazárd innen enni és levegőt venni. Amióta Morzsányi tanár úr mondta, hogy minden káros, a paprikás szalámi is káros, és a dohányzás sem káros, nincsen maradásom ebben a világban. Mindenre, ami be van csomagolva, rá van írva valami, aki nem tud olvasni, életben marad, amíg kettőig számolnak. A levegő nincsen becsomagolva, nincsen ráírva semmi. Nem ijesztget, csak a képzeletre emlékeztető műanyagmodell, Babilon-molekulákkal alacsony oxigénszintet, az értők legyintve veszélyt jeleznek. A szerencsések túlélnek, olvastak-nem olvastak, mindenki áldozata a dialektikának, a sorsszerű esetlegességnek.
Milyen veszélyes is volt a káposzta '86-ban! Ma életet menthet a felezési idő.
A szomszédból klezmer szűrődik át, a szánkon kifolyik a spenót. Sose szerettem a horrort. A máj meg az újhold megóv a bajtól.