Elveszett illúziók (1983, magyar)
elveszett illúziók (2005, magyar)
Szólj hozzá!
alatta van, nyugodtan. nyugalmát legújabban az éjszaka hozza meg, a nappal számára ő teljesen elveszett. ha magáévá teszi a helyes szemléletet, már nem alatta: benne van, minden napszakkal jóban
Letakarítottam a piros kockás abroszt, és még ilyen szabályosat kockarendben nem láttam. Úgy feledkeztem az abrosz piros kockába, hogy csak takarítottam, söpörtem el. Figyelem? nem, csak kocka a kocka. Fehér, ha nem piros, inkább piros a kezem, mindent átgondolok két kocka között. Ha egy foltot erősen dörgölök, mikor születtem, hol is vagyok. Kopik a folt, a kocka múltú asztal síkban üzen: hol voltál, mit tettél, mikor születtél. A asztalon káprázó sótartó nincs már itt, nincsen a folt. Mire felemelem mind a két kezem, a sótartót a folt helyére teszem, beleveszett a kocka a kockavilágba.
Sok vizes konyharuha van körülöttem. Nem így képzeltem. Hallottam, hogy olyan lesz az új év, amilyen az első napja.
Azt is hallottam viszont, hogy amit újévre virradóra álmodunk, az valóra válik. Akkor a tanárnő nagyon fog engem szeretni, mosolyogva kiemeli a történetem és egyengeti a karrierem. Persze mindezt egy tó közepén.
Azt is hallottam, hogy szárnyast nem szabad enni, mosni meg teregetni, szemetet levinni sem szabad. Azt is hallottam, hogy semmi sem marad úgy, ahogy van.
Nem vagyok felháborodva, ettől jobban érzem magam.
Kérsz?
Igen (csokoládét, süteményt, kakaót, perecet, nyalókát, szagos radírt, töltős ceruzát, elismerést).
Kapsz: csigabiga faszt.
Egy ősi átbaszás '88-ból.
Hisztéria volt, mondhatom. Most pedig itt a feltüzelt nyugalom. Hogy mennék én, de mennék, csak most már nem hívnak. Ezt akár szép következetességnek is láthatjuk, ahogyan alakul. De hiszen én rendelkezésére állok. Csak azért, mert ez itt másnak az ízlése, még kikapcsolva repülök. Különben is: ő hófehér, és mint ilyen, nem eshet annyira távol tőlem. A történetben lehet a hiba. A történetnek nem állok a rendelkezésére. Gyere el kilencre. Nyolcszor nyúljál bele durcásan a vécébe. Nálam is a szakmáról kialakult kép része, csak a reggel nem. De a reggelt semmi szakma nem mellőzheti, így sajnos alkalmatlan vagyok rá, hogy bármi szakmám legyen, de legalább a neurózisom kiteregetem.
Ő sem bírja a korán kelést. Szépen kiégett.
X, J - soha abba nem maradó munkájuk az Isten szerint is hiábavaló, de kötelező.
Minden otthon folytatódik, ahol abbahagytuk. A máshollal nincs ilyen gond. 2004-ben felmerülő probléma, innentől kezdve soha abba nem marad a munka.
j: én még este az ágyban is nézek
x: a máshollal nincs ilyen gond
j: és álmomban gondolkozom
x: én álmomban javítom ki
hívom fel
j: és ha kimegyek az utcára, rögtön látok valamit, amit le kell fényképezni
vagy le kellett volna
x: amit nem sikerült nappal: kérek bocsánatot
j: fényképezek tárgyakat, és hogyha nincsen érkezésem: embert – nem mindig feladat. meztelen embereket, á nem, csak arcokat. apácákat, papokat, úttörőket. épp ara gondoltam, hogy ennek sosincs vége. sose lesz eszményi: üres a szennyeskosár és a mosogató, az azt kellene jelentse, hogy meghaltunk
az meg nem lehet
így a perspektíva mindig csak a szennyes
x: de ne tudd meg, milyen, amikor mégis elfogy
te meg még mindig életben
j: nahát! van ilyen?
x: az ilyesminek csak az előestéje jó
Pankánál a szép unokatestvérekkel
Piri bejön a szobába jósolni. A lányokkal körbeüljük és isszuk a szavait, de öt kártyát sajnos a stúdióban hagyott. Kiderül, hogy Fruzsina a Holdat anyanyelven beszéli, Luca is érti és Sári is érti. Csak én hallgatok süketen, nem tudom, mi voltam előző életemben. Nem félnek a haláltól, én meg rettegem. Szép kék a szemed. Köszönöm, Piri, ezt még elhiszem. Szilveszter napján gyertek vagy születésnapon. És ne legyetek sokan, mert a kártya kinevet. Ne nevessetek, mert kinevet benneteket. Amikor szellemet idéztünk - így Fruzsina -, túl közel jött a nagymama. Azóta nem csinálom, tudom, hogy ezzel nem szabad játszani! Leesik a Zarathustra a polcról, és én tudom. Igen - szólal meg Luca -, már túl sok lélek van a házban. Akire ráesett a karnis, Krisztina, ő tudja: kinyílik a Zarathustra. Miért vagy ilyen szótlan, Júlia? Én nem tudok mit mondani. Ö, most van itt a vízöntő kora. Nekem sincs szókincsem - mondja Sári, az ötödik gyökérnemzetségben született, atlantiszi ember. - Ez az első életem.
Klöfi inkább pultnak dőlve kezdi a vaddisznót enni, csak ne kelljen a forgatókönyv fejű lány mellé visszaülni. Panka a művészbaszót részletezi, aki valójában baszóművész, volt neki. Tinka bólogat hozzá, valakivel való szerelme gyümölcse, Orsolya a sarokban szürkéll, a többiek a másik szobában szikráznak. Fruzsina: Tizenhárom éves koromtól vágytam Indiába. Indiában odataláltam az elmesélt helyre, pedig sosem jártam ott, ebben a harminc évemben. Egy szerelmes fiú követett Jampurba, de nem akartam a felesége lenni. Nekem Sz. a román szeretőm. Sári: Miklós Marcell a mindenem. Luca: Nekem semmi sem, és ami is, csak félig. Derékba törik meg keresztbe esik. Juliska: Nekem sem. De Miklós Marcell? - az igen!