Letakarítottam a piros kockás abroszt, és még ilyen szabályosat kockarendben nem láttam. Úgy feledkeztem az abrosz piros kockába, hogy csak takarítottam, söpörtem el. Figyelem? nem, csak kocka a kocka.  Fehér, ha nem piros, inkább piros a kezem, mindent átgondolok két kocka között. Ha egy foltot erősen dörgölök, mikor születtem, hol is vagyok. Kopik a folt, a kocka múltú asztal síkban üzen: hol voltál, mit tettél, mikor születtél. A asztalon káprázó sótartó nincs már itt, nincsen a folt. Mire felemelem mind a két kezem, a sótartót a folt helyére teszem, beleveszett a kocka a kockavilágba.