Pattanások és öltönyösök - jogász tehetséggondozás. Annyira sivár a szellemi környezet, hogy megeszem a banánt, amit hoztam. Most is rossz irányba bontom fel.
Vannak, akiket keresnek telefonon, hivatkoznak harmadik személyekre, mindenhol zajlik az élet.
"Azok az utasok, akik nagyméretű kézipoggyász lehetőséget vásárolnak, felvihetnek a fedélzetre egy hangszert tokban, amelynek hossza legfeljebb 80 cm lehet. A hangszertok másik két kiterjedése nem lehet nagyobb, mint 45 x 25 cm. Ilyen méretű hangszerek például a brácsa, a klarinét, a trombita vagy az ukulele."
A Psz. az özvegy nyulával végletes dolgokat mond meggyőződéssel, de nincs igaza. Nem ismeri a helyzetet. Akkor sincs igaza, amikor eltemet, meg akkor se, ha kikelet. Nem ért semmit ő se, mégse, hiába beszélek.
Álmomban megtaláltam a borderline rajzos bemutatását laikusoknak. Az ábra látszólag szakmai - egy vastag pszichológia kézikönyv jobb oldalán volt látható -, olyan egyszerű mégis, mint a faék. Az egyik halmazban a személyiségzavar valódi paraméterei szerepeltek, a másik halmazban az a kevés, ami engem is érint. Szerintem ez olyan csekély, hogy ha nem baj, nem is veszem magamra a diagnózist. Nemcsak az arány szembetűnő, hogy a leírásból milyen kevés vonás illik rám maradéktalanul, de a zavar meghatározása is elég elnagyolt: több, mint gyanús, hogy legfeljebb egy személyiség típust ír le, vagy az ember egyszerű és kézenfekvő reakcióját az életre. Univerzális élményt patologizál.
Vagy csak annyira elhomályosítja a tisztánlátásomat a kór, hogy elhiszem: mindenki más is azt akarja.
Várom Sz.-t a moziba, ide is előbb érkeztem, teljesen kihalt az előtér, csak nyomorult félismerősöket látok, akik nagy szemekkel merednek rám, valami egészen gusztustalan. A vasárnap este eleve problémás vidék, ha szabad hétfő jön utána, végképp sivatag. Nem tudom, mikor lettem ennyire egyedül, évek óta emberi viszonyt ápoltam már a vasárnappal, azt hittem, belaktam, de torokszorítóbb, mint valaha. Várok Sz.-re és közben a telefonomon forgatom a nyulat. A Viberhez is hozzárendeltem a képet, és csak nem akar egyenesen állni, mindig el van forgatva 45 fokkal, ebbe vagy abba az irányba, de sosem áll a helyére. Klikk, töröl, fényképek, klikk, oldalmenü, szerkesztés, forgat 45 fok, mentés, Viber, feltölt, fényképek, nyuszi, klikk - megint fordítva áll. Most törlés nélkül próbálom felülírni: fényképek, klikk, oldalmenü, szerkesztés, elforgatás, forgat 45 fokkal tovább, mentés, Viber, feltölt, fényképek, nyuszi, klikk - most se jó. Kikapcsolom a telefont, hátha úgy jobban tudja értelmezni a változást. Bekapcsolom a telefont. Viber, nyuszi töröl, a fényképeknél már egyenesen áll, Viber, klikk, feltölt, fényképek, egyenes nyuszi, klikk - megint fordítva áll.
Ha egyszer beáll a nyuszi rendesen, biztos minden más is rendeződik. Bár éppenséggel a kizökkentés stratégiáját szeretném alkalmazni. Felszámolom az egész nyuszit. Kizökkentem és felégetem magam mögött.
A randevúk új generációja: odarendelés
A férfiak nagyon gazdaságosak: mindig oda szervezik a találkozót, ahol laknak / dolgoznak / ahonnan jönnek / ahova mennek. Praktikus applikáció vagyunk, hívjatok nyugodtan.
Leomlott a porhegy, ahogy a Janacek lemezeket lefelé tartottam, lecsúszott róluk a vastag réteg. Volt ott még más is: száraz, porlepte tévé újság, karcos, öreg Népszava. Ez a lemezjátszó körüli por-rezervátum, emlékhely és siratófal egyben, azonnal felébresztett, és a frissen takarított szobában porral a torkomban, újra veszteséggel ébredtem.
Sem növényi alapú, sem szintetikus vegyületek nem változtatják meg a kozmikus sérülékenységet. A Fényevők Lizájának lenni a leghálátlanabb, leghumortalanabb szerep.
"Elhunyt", "hetven éve halt meg", "életének 111. évében magához rendelte a Teremtő" - a Matematikai Múzeum (mauzóleum?) nekrofil blogjának első három posztja. Vissza fogok járni.
Kísérteni.
A pszichológus az özvegy nyúllal azt hajtogatja, hogy el vagyunk akadva, be vagyunk ragadva. Pedig nekem süti az arcomat a nap, fújja a hajamat a szél.
