Várom Sz.-t a moziba, ide is előbb érkeztem, teljesen kihalt az előtér, csak nyomorult félismerősöket látok, akik nagy szemekkel merednek rám, valami egészen gusztustalan. A vasárnap este eleve problémás vidék, ha szabad hétfő jön utána, végképp sivatag. Nem tudom, mikor lettem ennyire egyedül, évek óta emberi viszonyt ápoltam már a vasárnappal, azt hittem, belaktam, de torokszorítóbb, mint valaha. Várok Sz.-re és közben a telefonomon forgatom a nyulat. A Viberhez is hozzárendeltem a képet, és csak nem akar egyenesen állni, mindig el van forgatva 45 fokkal, ebbe vagy abba az irányba, de sosem áll a helyére. Klikk, töröl, fényképek, klikk, oldalmenü, szerkesztés, forgat 45 fok, mentés, Viber, feltölt, fényképek, nyuszi, klikk - megint fordítva áll. Most törlés nélkül próbálom felülírni: fényképek, klikk, oldalmenü, szerkesztés, elforgatás, forgat 45 fokkal tovább, mentés, Viber, feltölt, fényképek, nyuszi, klikk - most se jó. Kikapcsolom a telefont, hátha úgy jobban tudja értelmezni a változást. Bekapcsolom a telefont. Viber, nyuszi töröl, a fényképeknél már egyenesen áll, Viber, klikk, feltölt, fényképek, egyenes nyuszi, klikk - megint fordítva áll. 

Ha egyszer beáll a nyuszi rendesen, biztos minden más is rendeződik. Bár éppenséggel a kizökkentés stratégiáját szeretném alkalmazni. Felszámolom az egész nyuszit. Kizökkentem és felégetem magam mögött.