Megadtam az email-címet, azt, amelyiknek tartása van: oda érkezik az összes stresszes levél. Hol van már az addmegaszámod, nem, amíg vannak munka-címek, józan távmegoldások.

A világ legvakmerőbb terméke az operanaptár: hogy veszi bárki is a bátorságot, hogy elhiggye: 2019-ben még élni és énekelni fog?

Nárcizmus, döntésképtelenség, bizonytalan határok, feminitás.

Felolvasztottuk egy nyolcvanas évekből maradt vacsora maradványait, és én hurkás babatesttel kanalaztam, bár felnőtt tudatomban megtapadt a kérdés: vajon eláll-e ennyi ideig a mélyhűtőben az étel. Á, fagyasztva akármeddig - mondta aggálytalan édesanyám, és lassan a vendégek is megérkeztek.

Készülő hisztériás* design-termékhez keresünk csomagolás tervezőt.

*kisszériás

Láttam messziről egy alacsony értékű számot. Megnéztem közelről: tényleg nulla volt.

Elszakadtam a valóságtól, és február 13. óta rossz helyre szórom a virágokat. 

Tényleg gyönyörű álom volt, igazi, vágyteljesítő csoda. Bárcsak igaz lenne, bárcsak elérhető lenne. Az álomban P. is ott volt, áldását adta mindarra a szépségre, ami egyetlen képbe belefért. Elhatároztam, hogy összeszámolom a teljesség képeit 33 év alatt (nem összekeverve őket a teljességet ígérőkkel).

A ígéreteknek is lesz egy gyűjteménye, ez bővebb, színesebb lesz, ez lesz csak igazán gyönyörű.

Vajon amikor a Partylimuzin.net feliratú járművel elhajtottak a Széll Kálmán tér markológépei mellett, óvatosan kidugva a fejüket a tetőablakon, vigyázva, hogy ne lögyböljék ki a gyerekpezsgőt, akkor azt érezték, hogy övék az egész világ és minden, ami azon túl található? Megtapasztalták a transzcendenciát? Vagy tudták, hogy a magas szállópor-koncentrációban valahol Kusturica leselkedik rájuk?

BG: Te továbbra is egy megfejthetetlen rejtély vagy számomra.

J: Télleg?

BG: Vagy csak az van, hogy olyan vagy, mint én, és akkor ez ugyanaz, csak nőben.

J: Olyan vagyok, mint te, igen. Különösebben még nő sem. Ugyanattól és ugyanúgy vagyok kifordulva. 

BG: Ja, akkor mindent értek, így már oké.

J: Kár. Egy pillanatra rejtélynek éreztem magam. És azt hittem, lesz valami.

- Hogy van a nyúl?

- Hát, bevallom, nem bánnám, ha már vége lenne.

- Tényleg??

- Szeretnék tőle megszabadulni. Már 5 éves, bátran vége lehetne.

- Miért, meddig él egy nyúl?

- Ez változó. 4-től 12 évig bármi lehet.

- Kár, különben elvinném. Komolyan gondolkoztam rajta az utóbbi időben, nagyon érdekelne, a naplómban is írtam róla. Csak pont ez az, hogy meg fog halni, ez azért visszatart.

- Ó, hát bátran élhet, akár 12 éves koráig is!

- Most mondta, hogy van annyi idős, hogy meghalhatna már.

- Nem feltétlenül kell meghalnia, lehet, hogy sokáig bírja majd. Vigye el!

- Nem merek olyan állatot hazavinni, amelyik 5 éves, de lehet, hogy csak 4 évig él.

- Bevallom, tudom, hogy lehetne megszabadulni tőle, csak hát... nem visz rá a lélek.

- Azt mondjuk reméltem is. Nem szeretnék olyan szakemberhez járni, aki ölt már nyulat.

- De tudom, mit kéne tenni.

- Provokál? 

- Nem bírja a szénhidrátot. Egy leeső kenyérhéj, egy kisebb zsemle...

- Istenem.

- Amikor mindkét fiam beteg volt, itt fetrengtek a kanapén, és az ágyuk körül szét volt szórva minden: gyógyszerek, meg diétás ételek, például Albert keksz, az akkori nyuszi ráharapott az Albert-kekszre.

- Beteg lett? Azt hiszem, nem bírnám elviselni egy beteg nyúl látványát.

- Higgye el, egy nyúlon nem fogja látni, ha beteg.

- Nem?

- Azonnal vége lett.

- Lassan másfél éve én is intenzíven foglalkozom a halállal.

Kilépek az utcára, és érzem, hogy rövidebb ideig fogok élni, mint ha Berlinben maradtam volna.

Kedves Júlia!

Önnek a mai napon erotikus számlát állított ki az Inter Ticket Kft.

Istenem, pont ezt akartam.

Menekültesztétika. Igen, sajnos ilyen is van, valahol a sajtófotó esztétika bugyraiban.

Jobb, ha nem politikai, jobb, ha nem női, jobb, ha nem testi.